Ma egy évvel öregebben kelt fel a Földre pottyant férfi, a dzsigoló, a csellista vámpír, a goblinkirály David Bowie, aki eljátszotta már Poncius Pilátust, Teslát és Andy Warholt is a mozivásznon.
Az 1976-ban már korántsem kezdő Bowie filmes pályafutása Sovány Fehér Hercegként a Station to Station című albumtól kezdődött, ami után Nicolas Roeg (Ne nézz vissza, Boszorkányok) felkérte készülő filmje, a Földre pottyant férfi (The man who fell to Earth) főszerepére. Bowie karaktere szerint állandó szexuális fantáziától fűtött, nárcisztikus, tűzvörös hajú és alabástromszobor külsejű idegen lényt játszott, akinek megformálásához nem kellett sok külső (és valószínűleg belső) változáson átesnie, sőt maga a szerep is közel állt az általa képviselt glam rock stílushoz. Bowie-t (zeneileg és filmileg egyaránt) ez a külső és persona emelte a pop-art örök fényű csillagai közé. Későbbi fantasztikus filmjeiben is (mint az Éhség, ahol egy vámpírt alakított, vagy az énekbetétekkel tarkított Fantasztikus labirintus, amiben ő volt a goblinok királya) ezt az imázst vitte tovább, és habár a filmek kevéssé voltak sikeresek, ő mindegyikben élvezhető és emlékezetes volt.
Az idősebb korára elvállalt néhány érthetetlen, kínos és felejthető alakítás mellett (Abszolút kezdők, A linguini eset, Mindenki a napra tör) tőle szokatlan módon híres történelmi személyek bőrébe is bújt, amivel olykor ironikus csavart adott az amúgy is rendhagyó alakoknak: ő volt Poncius Pilátus a Krisztus utolsó megkísértésében, Andy Warhol a Graffiti királyában, és Nikola Tesla a Tökéletes trükkben.
Emlékezetes feltűnése a Futottak még sorozatban
Noha filmes karrierje már lecsengett, emlékezetes szerepeire már nosztalgiával gondolunk vissza, zeneileg még mindig a nagyon várt kategóriába tartozik, különösen, mert tíz éve nem készített lemezt. Ezért is a hónap híre (amit éppen a 66. születésnapján jelentették be), hogy a 2003-as Reality után új albuma jelenik meg idén márciusban, The Next Day címmel.
A friss dal
No Comment