Nézd meg a 30Y Szentimentálom filmjét!


30y_szentimentalom

30y_szentimentalomA tavalyi év végén, rövid Átriumban eltöltött időm legjobb estéje volt, amikor a 30Y odahozta a Szentimentálom c. film premierjét. A vetítésben nem is csalódtunk, azon lepődtünk meg csak, hogy ez a Lévai Balázs színpadon kívül mekkora egy tapló paraszt. Ennek persze semmi köze az alkotáshoz magához, ami most teljes egészében felkerült a YouTube-ra.

A 45 perces – szerintem – tévéfilmnek volt néhány vetítése mozikban Budapesten és most nemrég természetesen Pécsett is. A banda és a stáb eleinte még nem nagyon tudták, mit kéne kezdeni az anyaggal, hiszen moziforgalmazásra egy ilyen forma alkalmatlan (már nem technikailag, hanem műfaja miatt), így végül is 2013-ban, néhány innen nézve tök exkluzívnak mondható vetítés után tényleg nem tűnik ördögtől valónak feltenni a netre, hadd nézze, aki akarja. A kapcsolódó lemez Szentimentálé címmel pár hónapja már kapható (tehát a lemez a Szentimentálé, a film a Szentimentálom, vili?), és mindenképp ide kell írni, hogy nem egy az egyben a filmben elhangzó dalokat tartalmazza.

A Szentimentálom nem épp videoklip-gyűjtemény, de még ahhoz áll a legközelebb; engem emlékeztet is kicsit Timár Péter 1987-es Moziklip című filmjére. A zenei anyag részint egyéb 30Y albumokon már megjelent, részben kifejezetten Szentimentálé-dalokból áll, előbbiek is kicsit ánplágdosítva. A premieren elhangzott, ami mostanában mindig elhangzik, ti. hogy remélik, nem látszik a filmen, milyen kevés pénzből készült. Ami azt illeti, de, látszik, konkrétan az látszik, hogy elismerésre méltó kreativitással sikerült pótolni a büdzsét. Szóval jönnek a dalok egymás után, a zenészek az erdőben, a mezőn, nappal, éjjel, hol sátorban, hol lakókocsiban, hol a csillagok alatt szentimentáléskodnak és ez jól áll nekik. Lévai és Kőrösi András operatőr nem találták fel a spanyol viaszt, hanem remek érzékkel látták meg egy mezőben azt, ami nincs is ott, két fában, hogy hoppá, ezekre ráhúzunk egy vásznat, hogy aztán már rávetítsenek sátorra, fatörzsre, hangszerre, egymásra, nádiposzátára. És minden egyes epizód (dal) önmagában megáll a lábán, ki van találva, hogy akkor most merről merre. Szerintem varázslatos, őszinte és valahogy ártatlan – Beck Zoli épp ez utóbbi szót használta egy alkalommal. Gondolkodtam, hogy ha nem jelentene nekem ilyen sokat a 30Y zenéje, ill. Beck Zoli szövegei, akkor is így vélekednék-e a filmről, vagy olyan féltávnál azért már egyre többet nyúlkálnék a perecekért (höhö, érted?!). De ezt sosem fogjuk megtudni, meg kell néznetek magatoknak!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Ha Luke Skywalkernek lett volna számítógépe...
Következő cikk Oscar-díj és samponreklám

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..