A házban (Dans la maison) rendező: Francois Ozon, főszereplők: Fabrice Luchini, Ernst Umhauer, Kristin Scott Thomas, francia thriller, 105 perc, 2012 (16)
Családregény
Mit csinálnál, ha a tanárod számon kérné rajtad a jó regény ismérveit, miközben csak egy átlagos család mindennapjainak történéseit vetnéd papírra házi feladat gyanánt? Megpróbálnád magad irányítani a cselekményt. Csakhogy ez nem a te családod, hanem valaki másé, aki ráadásul a legjobb barátjának tart téged. Mindennek tetejébe egy középkorú tanár és egy középiskolás fiú elképzelései ugyanarról a dologról gyakran szöges ellentétben állnak egymással.
A film első felében tényleg nincs többről szó, mint hogy a 16 éves Claude (Ernst Umhauer) leírja azt, amit osztálytársa, Rapha (Denis Menochet) családjánál látott és hallott. A film második részében tanára, Germain (Fabricie Luchini) instrukcióit követve már beleavatkozik a család életébe. Egy idő után az írás és a valóság elszakadnak egymástól, gyakran nem is tudjuk, hogy éppen melyiket látjuk, ráadásul a legváratlanabb pillanatokban jelennek meg az oda nem illő szereplők. Igen, nekem is Woody Allen jutott az eszembe.
Claude vitathatatlanul tehetséges és nem csak az írásban, hanem a matematikában és a sportban is. Anyja elhagyta, apja nyomorék, már-már törvényszerű, hogy valamivel fel fogja hívni magára a figyelmet. Rapha viszont a legnagyobb jóindulattal is csak átlagos képességűnek nevezhető mindenben, ugyanakkor szülei feltétlen szeretetét tudhatja magáénak. A ház ura, nagy Rapha (Bastien Ughetto) próbál jópofa lenni otthon, de láthatóan frusztrálja, hogy a munkahelyén minden igyekezete ellenére rendszeresen a főnöke aratja le a babérokat. Munkája során egyszer eljut Kínába és teljesen a hatása alá kerül, mindent az ottani életformához hasonlít, pedig jó eséllyel csak a felszínt látta. A ház úrnője, Esther (Emmanuele Seigner) hajdan szebb napokat is látott és most abban a világban él, amit a gyerek születése miatt hátrahagyott, így ideje nagy részét lakberendezési újságok nézegetésével tölti. Tanárunk korábban már maga is próbálkozott az írással, ám kevés sikerrel, így a tehetséges fiú gondozása számára egyfajta második lehetőség. Felesége, Jeanne (Kristin Scott Thomas) egy galériában dolgozik és a sanghaji eget próbálja eladni az arra érdemtelen közönségnek ugyancsak kevés sikerrel. Az est fénypontja számukra az, amikor a férj felolvassa a fiú újabb írását. A feleség testiségre vágyik, miközben nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyire veszélyes férje közös kis kalandja tanítványával. A kapott instrukciók kamaszfejjel való értelmezése, a saját magának, illetve tanárának való megfelelés kényszere, a lázadó és kíváncsi természet a cselekmények kontrollálhatatlan láncolatát indítja el és idővel mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem maradhat büntetlenül.
A befejezés meghökkentő és eredeti, bár a film egészét tekintve egy kissé elsietettnek találom. A Juan Mayorga színdarabjából készült thriller (?) számos díjat tudhat a magáénak. A hazájában és világszerte is nagy népszerűségnek örvendő Ozon ügyesen vitte vászonra a cselekményt, a néhol vicces, néhol megbotránkoztató történetet a színészek nagyszerű játéka teszi még emlékezetesebbé.
No Comment