Portugál animációs film noir. Így lehetne legrövidebben és legpontosabban bekategorizálni Pedro Serrazina Mese a macskáról és a holdról című 1995-ös filmjét, ami – túlzás nélkül – a világ legszebb animációs rövidfilmjei közé tartozik.
A történet egy fekete macskáról szól, aki hold iránti szenvedélyes megszállottságától fűtve keresi-kergeti azt tengereken és óceánokon keresztül, miközben ő maga egyre magányosabb lesz, szinte már rabszolgája rajongása tárgyának. Majd a hosszú, hasztalan keresés után csalódottságában lenyugszik és eldönti: vár, kivár, hogy a hold találja meg őt.
A film eseményeit a fekete-fehér ellentéte, a fény-árnyék játék, a stilizált világ, az intenzív, expresszionista képek és a zene emelik igazán egyénivé és hatásossá. Manuel Tentugal szeszélyes, vágyakozó és egyben vészjósló vagy éppen kiábrándító zenéje felerősíti a kép folyamatos átalakulását, az éjszaka és a magány egyszerre rémisztő, mégis fenséges varázsát.
A Mese a macskáról és a holdról az 1999-es Cartoon Noir nevű filmantológia egyik darabja, amiben öt ország hat animációs rövidfilmjét gyűjtötték össze: a lengyel Gentle Spirit-et (1985), a cseh Club of the Laid Off-ot (1989), az angol Abductees-t (1995) és az amerikai Joy Street-et (1995) és az Ape-et (1992). A noir kategóriájába jelen animáció illik a leginkább, nem csak fekete-fehér és expresszív világa miatt, de az a bizonyos femme fatale itt is megvan a hold személyében, aki egyre csak gyengíti, lassú passzivitásra kárhoztatja főhősünket mind lelkileg, mind cselekvéseiben. A képi és a tartalmi mondanivaló komolysága és töménysége miatt ember legyen a talpán, aki együltőhelyében végig tudja nézni ezt a hat animációs rövidfilmből álló gyűjteményt.
No Comment