Frankenweenie – Ebcsont beforr (Frankenweenie) rendező: Tim Burton, főszereplők: Charlie Tahan, Winona Ryder, Catherine O’Hara, Martin Short, amerikai családi vígjáték, 87 perc, 2012 (12)
Frankenstein-történet, nem csak felnőtteknek
A remake-láz Tim Burtont is elérte, de szerencsére nem egy újabb sikerfilmet dolgozott fel (mint hajdan a Majmok bolygóját), hanem egy pályája kezdetén készült, a Disney-féle Pinokkió újrakiadása mellé kísérőfilmnek tervezett, majd komorsága miatt felhasználatlan rövidfilmjét gondolta újra és bővítette egészestésre. A Frankenweenie sajnálatos módon kimaradt a moziforgalmazásból, de most megjelent DVD-n és Bluray-n.
A Sweeney Todd, az Alice Csodaországban, de különösen az Éjsötét árnyék után úgy tűnt, az egyre kiábrándult rajongók végképp lemondhatnak kedvencükről, mikor jött a hír, hogy Tim Burton hat évvel a Halott menyasszony után újra bábanimációt készít. Annak ellenére, hogy bábokkal addig csupán a Halott menyasszonyban, a Karácsonyi lidércnyomásban és a hatperces Vincentben dolgozott, élőszereplős munkásságában is észrevehető annak hatása, különösen a Beetlejuiceban. A nemrég elhunyt Ray Harryhausen bevallottan nagy hatással volt rá, például az 1996-os Támad a Mars! eredeti ötlete szerint is bábfigurákkal vitték volna vászonra a kis zöld marslakókat, ami akkora költséget jelentett, hogy a stúdió unszolására kénytelen volt CGI technikára váltani.
A 2012-es remake-ben az eredeti alaptörténetet meghagyták, viszont több és kidolgozottabb karaktert és konfliktust írtak hozzá. A tíz éves Victor a biológia órán látott magasfeszültséggel életre keltett béka eredményes kísérletét alapul véve próbálja meg egy baleset folytán nemrég elvesztett kutyáját, Sparky-t visszahozni a halálból. Az ötlet hatékonynak bizonyul, Sparky életre kel, de köszönhetően zsaroló osztálytársának ezt nem sikerül sokáig titokban tartani, ami aztán a tudományos versenyre készülő diákok nyerési vágyának majdnem végzetes elszabadulását eredményezi.
A 2012-es Frankenweenie nem pusztán az 1984-es egészestéssé bővítése és 3D-sítése, hanem a rendező munkásságának is egyfajta összegzése. Míg a bábok megjelenése a Halott menyasszony figuráit idézi (mintha a fiatal Victor Van Dort-ot látnánk), a történet Vincent kiskutyájával való kapcsolatán és a vele való kísérletén alapul, Pee-Wee bicikliőrülete is megidéződik két jelenetben, ahogy az Ollókezű Edward idilli városkája és lakói vagy akár a Támad a Mars! városostroma is; a szomszéd kislány Beetlejuice Lydiájának bábfilmre adaptált külseje, aminek hangját ráadásul Winona Ryder kölcsönzi, Mr. Rzykruski személye hatványozott utalás, nem csak a Lugosi-féle Drakulára, de Martin Landau miatt az Ed Wood-ra is, amiben ő játszotta az öreg Lugosi Bélát, amiért nem mellesleg a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjat is átvehette. A listát még lehetne sorolni, de nem csak a megannyi önreflexív és egyéb filmes utalással (Ómen, Godzilla Múmia, Frankenstein, stb.), hanem a kortárs tömegtársadalmi problémákra adott egyéni válaszaival is.
A Frankenweenie nem csak a Tim Burton-rajongóknak vagy a Universal horrorok fanatikusainak lesz igazán kedvelhető és nosztalgiázó alkotás, a színesfilm helyett a fekete-fehér megoldás és az ötvenes évekbeli amerikai kisvárosokat idéző látványvilág ellenére élvezhető egy mai fiatal számára is, amire különösen a karakterisztikus figurák, a frappáns dialógusok és természetesen Victor és ebe, Sparky mindent legyőző odaadó szeretete és barátsága ad okot.
No Comment