
Dikta-túra
Raimund Gregorius állítólag unalmas ember. De vajon mi felállnánk-e az íróasztaltól, hogy egy megkezdett könyvet az otthontól távol, eredeti helyszínen olvassuk tovább?

A történetet a dán Bille August vitte vászonra, eredeti helyszínen forgatva, nemzetközi szereplő gárdával. Portugál színészeket nem nagyon találunk (Marco D’Almeida is angol nyelvterületen tanult), helyettük németek, franciák, svédek és angolok beszélnek átlagos szókinccsel és erős akcentussal, alkalmanként már-már bosszantóan hibátlan nyelvtannal. A rendező polcán egyes vélemények szerint érdemtelenül sorakoznak az különböző elismerések, köztük a két Arany Pálma, többek között azért, mert képtelen tisztességes filmadaptációt csinálni. A könyvet nem olvastam, de minden esetre a filmben ügyesen lavíroz a jelen és a múlt között, a váltások nem törik meg annak lendületét. Szerintem Bille ezúttal elkapta a fonalat. Jeremy Irons tökéletes Gregorius szerepére, és miközben Prado írásának túlélőit keresi fel, sorra jelennek meg olyan színészek, mint Bruno Ganz, Lena Olin, Tom Courtenay, Charlotte Rampling, Burghart Klaußner és Christopher Lee.
Amadeu (Jack Huston) regénye, A szavak aranyművese a Salazar diktatúra idejébe kalauzolja az olvasót/nézőt. Amadeu előkelő családból származik, apja befolyásos bíró és fiát a legjobb iskolákba küldi tanulni. Itt ismerkedik meg egy zöldséges fiával, akivel életre szóló barátságot kötnek. Amadeu orvos, Jorge (August Diehl) gyógyszerész lesz. Mindketten részt vesznek az ellenállásban, a nagy kérdés, kiállja-e barátságuk a próbát. mikor feltűnik a színen a gyönyörű Estefânia (Mélanie Laurent). Portugáliában a diktatúra tabutémának számít, az egykori túlélők nem szívesen beszélnek a múltról. A történet szereplőinek útjai elválnak, nem találkoznak egymással. Mikor megnyílnak az idegen Gregorius előtt, Ő – és Amadeu könyve- lesz köztük az összekötő kapocs. Kimozdulva a szürke hétköznapok egyhangúságából, Gregorius élete végre értelmet nyer, a kutatás gyermeki izgalommal tölti el, miközben egy idegen kultúrával, idegen emberekkel ismerkedik meg. Megerősítést kap, hogy egyáltalán nem unalmas ember és a film végére egy fontos döntést kell meghoznia.
Jeremy Irons a tőle elvárt színvonalat hozza, miközben modernkori Portugália egy fontos és szomorú korszaka, a Salazar által megálmodott Estado Novo tárul fel előtte és a nézők előtt.


