Bettie-mobil (Elle s’en va/On My Way), rendező: Emmanuelle Bercot, szereplők: Catherine Deneuve, Nemo Schiffman, Mylene Demongeot, Claude Gensac, francia játékfilm, 116 perc, 2013. (16)
Lö ród múvi
Bettie (Catherine Deneuve) előre nem látható módon megözvegyül, ezért hazaköltözik az édesanyjához a szülői házba, mely étteremként is funkcionál. A beszállítók bojkottja miatt lassan saját magának kell fognia a homárt, mindezt tetézi, hogy szeretőjével kapcsolatban is kedvezőtlen híreket kap. Bátran szembenézve a problémákkal Bettie autóba pattan, hogy cigarettát szerezzen magának. Kis fa
lvakon keresztül vezet az útja, ahol vasárnap szinte lehetetlen nikotinhoz jutni, így egyre messzebb kerül otthonától. A kocsikázás egy ponton szimbolikussá válik, az útkeresést AZ ÚTKERESÉS váltja fel, ahol már nem csak egy doboz cigiről van szó, hanem emberi sorsokról. A főszereplő szó szerint életének különböző szakaszait járja be, ahol egyszer már hozott egy döntést, de most ezt megváltoztathatja. A sors iróniája, hogy Bettie éppen a valóság elöl menekülve kap egy lehetőséget arra, hogy rendezze a viszonyát a családjával és megtalálja a boldogságot.
A színésznőként és forgatókönyvíróként már bemutatkozott Emmanuelle Bercot ezúttal a rendezői székbe is beült. Nem vállalva túl sok kockázatot, események (stílusgyakorlatok?) laza láncolatát fűzi egymásba, melyből egy nem túl bonyolult, de élvezhető történet áll össze. Mindezt úgy, hogy csak a felszínt kapargatja, egyetlen egyszer sem merészkedik mélyebbre. Nem árulok el nagy titkot, Deneuve minden akadályt sikerrel vesz, már ahogy rágyújt, az is megérdemelne egy külön tanulmányt. Nem csak Bettie karakte
re, hanem az egész film rá épül, mindenki más csak statiszta, leszámítva a kisunokáját (Nemo Schiffman), aki mindamellett, hogy a rendezőnő fia, még iszonyúan tehetséges is. Deneuve számára ez egy tét nélküli, konfliktusoktól és erőlködéstől mentes jutalomjáték. Aki többre vágyik, az lehet, hogy csalódni fog. Az öniróniának teret engedve láthatjuk meggondolatlannak, felelőtlennek, elesettnek, pocsék szülőnek és nagyszülőnek, idős édesanyja szemszögéből nézve még engedetlen gyereknek is. Cigarettázik, iszik, ismeretlenekkel bújik ágyba, de ettől válik sebezhetővé, emberivé.
A téma alapján az egész lehetne akár komolyabb is, de mindvégig megmarad könnyednek. Miközben néztem, végig az járt a fejemben, hogy Deneuve vajon saját magát játssza, vagy azt, amilyennek mi nézők elképzeljük. Szerethető, de egy kicsit bátortalan darab, ami nem akar több lenni annál, mint ami. Pedig lehetne.
