Ezerízű szerelem (The Lunchbox), rendező: Ritesh Batra, szereplők: Irrfan Khan, Nimrat Kaur, Nawazuddin Siddiqui, indiai-francia-német-amerikai vígjáték, 104 perc, 2013 (12)
Az étel értelme
A 14 milliós Mumbai (leánykori nevén Bombay) India legnépesebb városa, egyben az ország kereskedelmi és szórakoztatóipari központja. Ennyi embert élelemmel ellátni nem kis feladat, különösen, ha valaki a munkahelyén is az otthoni ízekre vágyik.
Még az angol fennhatóság alatt született meg a dabbawala. A szó jelentése: valaki, aki dobozt szállít. A dabba esetünkben ételhordót jelent (a tiffin=ebéd után szokás tiffinwalának is nevezni). Mumbaiban naponta 5 ezer dabbawala közel 200 ezer adag otthon elkészített ételt gyűjt össze és a legkülönfélébb közlekedési eszközök igénybevételével juttat el a munkahelyekre, majd a kiürült edényeket visszaszállítja a háziasszonyoknak. Ez a foglalkozás apáról fiúra száll, a kiszállítást ellenszolgáltatás fejében, szervezetbe tömörülve végzik. Munkájukról több dokumentumfilm készült, a népszerű autós műsor, a Top Gear indiai különkiadásában a műsorvezetők próbálták meg kiszállítani az ebédet a megadott címekre több-kevesebb sikerrel, de az angol királyi család rendezvényein is állandó vendégek. Annak ellenére, hogy főként írástudatlan emberekről van szó, az általuk használt kódrendszer lévén az étel mindig célba talál, a hibalehetőség szinte kizárt. Szinte. Millió kiszállításra jut egy tévedés, ezt használja ki a film is.
Az elhanyagolt feleség, Ila (Nimrat Kaur) a szomszédban lakó „aunty” főzési tanácsait követve próbálja meg visszahódítani férjét, de az így elkészített pompás ebéd a nyugdíj előtt álló Saajan (Irrfan Khan) asztalán landol. Saajan felesége halála óta ugyanazt a kifőzdei kosztot eszi, így alaposan meglepődik a minőségi változáson és levélben mond köszönetet az ismeretlennek. A két magányos ember levelezni kezd egymással. 
Saajan számára a nap fénypontja, amikor elfogyasztja ebédjét és közben elolvassa a levelet, Ila pedig minden nap újabb és újabb receptekkel áll elő. Férje annyira el van foglalva a munkájával (és a szeretőjével), hogy az egészből semmit nem vesz észre. Az utolsó munkanapjait töltő Saajan mellé beosztják a lelkes Shaikhot (Nawazuddin Siddiqui), hogy betanuljon. Shaikh Saajan minden lépését követi, így egy idő után terhes lesz a jelenléte, különösen ebédidőben. Hogy Ila és Saajan végül egymásra talál-e, a maradjon titok.
A Mumbaiban született és nevelkedett Ritesh Batra rövidfilmjeivel szerzett magának elismerést, ezúttal a forgatókönyv megírását és a rendezést is magára vállalta. A nemzetközi koprodukcióban készült film távol áll attól, amit Bollywoodként ismerünk, ugyanakkor India legfoglalkoztatottabb színészeit szerepelteti. A nagy költségvetésű nyugati mozikból ismert Irrfan Khan executive producerként is részt vett a film elkészítésében.
Az Ezerízű szerelem elegáns módon ötvözi az indiai és a nyugati filmkészítés erényeit, mindenki számára fogyasztható, giccsmentes és autentikus atmoszférát teremtve tud egyszerre humoros és elgondolkodtató lenni. A két főszereplő mindennapjainak megismerése mellett bepillantást nyerünk Mumbai lakóinak életébe, akik összezsúfolódva és látszólag mégis boldogan utaznak, dolgoznak, élnek egymás mellett. Ennek alapja a kölcsönös tisztelet, ami olykor a gyors hetesen is jól jönne.
