MARS Az utolsó napok


Mars Az utolsó napok (The Last Days on Mars), rendező: Ruairi Robinson, szereplők: Liev Schreiber, Romola Garai, Elias Koteas, Olivia Williams, angol-ír sci-fi, 98 perc, 2013, 16

A vörös bolygó átka

Alázatosan jelentjük, hogy a szinte külön művészeti ágnak tekinthető magyar filmcímadásban egy újdonságot vettünk észre: nem értjük, hogy a bolygó neve miért van csupa nagybetűvel írva, és utána miért nincs kötőjel vagy kettőspont. Tegyük hozzá, hogy már az eredeti cím is sántít: a film ugyanis egy űrexpedíció utolsó 19 órájában játszódik.

Az évezredforduló környékén – természetesen az első Mars-expedíció hatására – lezajlott egy komolyabb hollywoodi hullám a vörös bolygó kapcsán, de a próbálkozásba olyan, szebb napokat látott rendezők is belebuktak, mint John Carpenter vagy Brian De Palma. Bő egy évtizeddel később az ír Ruairi Robinson gondolta úgy, hogy érdemes visszatérni a planétára, de az első perctől az utolsóig érződik, hogy nincs más célja, mint hogy az Alient rendezze újra, zombikkal.

Zombik a Marson – ilyen talán tényleg nem volt még, bár lehet, hogy valamelyik ZS-kategóriás trash-rendező már lelőtte a poént. És noha ez a brit-ír produkció eljutott ugyan a mozikig, azért valahol érződik rajta az olcsóság. Nem is annyira a látványvilágban, hanem a szereplőgárdában: ha komolyabb a költségvetés, talán nem Liev Schreibert szerződtetik le főszereplőnek. Szintén nem ártott volna egy jobb operatőr (a vége felé látható, nagy porfelhőben játszódó, láthatóan katartikusnak szánt jelenet nevetségesen van filmezve), és a film vágója sem volt a helyzet magaslatán.

A legnagyobb probléma természetesen a történettel van, no és a már említett szándékos Alien-parafrázissal. Oké, itt nem hét űrhajós van, hanem nyolc, de már a film elején a bázis folyosóin lassan mozgó kamera jelzi, hogy itt másról sincs szó, mint öncélú tisztelgésről. A szűk járatban lassan haladó Schreiber még az Aliens hasonló jelenetét is megidézi, a befejező jelenet pedig szintén emlékeztet Ripley zárómonológjaira. Egy kicsit több eredetiség nem ártott volna, így a film kihagyott ziccer marad, a vörös bolygó átka továbbra is sújtja Hollywoodot, úgyhogy még mindig Arnold Schwarzenegger Emlékmása a legnézhetőbb Mars-menet.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (18.)
Következő cikk Adtunk egy Oscart DiCapriónak