Joe, rendező: David Gordon Green, szereplők: Nicolas Cage, Tye Sheridan, Gary Poulter, Heather Kafka, színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 117 perc, 2013 (16)
Helyet találni Nicholas Cage-nek
Joe (Nicolas Cage) Austinban él, a negyvenes évei vége felé jár. Vállalkozásában, főleg feketékkel, fákat mérgeznek meg, hogy miután azok kiszáradtak, kivághassák őket. Kocsmába, nyilvánosházba jár, néha kártyázik a szomszédokkal. Próbálja elkerülni az elkeseredés szülte erőszakot, és a börtönt. Egy napon a 15 éves Gary (Tye Sheridan ) csatlakozik a fairtó csapathoz. A fiú próbál túlélni agresszív alkoholista apja mellett.
David Gordon Green filmdrámája az apa-fiú kapcsolatról szól. Sokszor feldolgozott, hétköznapi téma. Van egy fiú, egy verekedős apa, meg egy magányos apajelölt.
Ez alapján még lehetne végtelenül unalmas film is a Joe, valahogy mégis van benne valami megnyerő hitelesség. Első hallásra az tűnhet fel, hogy mennyire megíratlanok a párbeszédek a munkások között. De fellélegezhetünk, tudatos, kordában tartott improvizációt láthatunk. A karakterek mind hitelesek. A vak kocsmatöltelék, a shotgunal vagánykodó nő, az őznyúzás, a prostik, az alkoholista apa, sőt még maga Nicolas Cage is. Green visszafogottan, néhol ironikusan kezeli az általunk megszokott, érzelmeit kezelni nem tudó, lobbanékony Cage-karaktert. Mondhatjuk, hogy helyet talál neki egy filmdrámában. Igen, Nicolas Cage-nek.
Gary Poulter külön fejezetet érdemel. Olyan pontosan alakítja a rá kiosztott gonosz-apa szerepet, meg sem fordul a fejünkben, hogy az érzelmeinkre játszik. Poulter-re John Williams casting direktor talált rá Austin utcáin. A hajléktalan, alkoholista férfit egy pár perces szerepre akarta szerződtetni, de miután kiderült, hogy Poulternek mindig is voltak színészi ambíciói, a harmadik legfontosabb szerepet kapta a filmben. Pár hónapra vérprofi filmszínésszé változott, hogy eljátsszon alkoholizmust, breaktáncot, verekedést, gyilkosságot. Tragikus módon, két hónappal a forgatás után, alkoholmérgezés következtében fulladt bele az austini Lady Bird tóba. Green szerint bármire képes lehetett volna a filmvásznon. Sajnos mi sosem tudhatjuk már meg.
A Joe, apró túlkapásai mellett (Cage simán ellátja a sörétes puskától kapott sebét, egy másik jelenetben pedig még mindig nem tudja hihetően megölelni a srácot, illetve kimondani a „Fiam” szót) összességében egy őszinte, érett film. Hitelesen ábrázolja Joe-t és az életformát, amit él, anélkül hogy elítélné, vagy sajnálkozását fejezné ki. Ironikus és önironikus. Néhol még arról a feszültségről is elgondolkodtat, ami leginkább kétségbe ejti a főszereplőt.
Ez, a Texas hercegéhez nagyon hasonló témájú film, a rendezőnek egy sokkal érettebb munkája, mint az előző. Folyamatos fejlődést érzünk. Érdemes David Gordon Greenre jobban odafigyelni a közeljövőben.
Joe DVD megjelenés (Hujbi)
Szerettem a Joe-t, többször is megnéztem, éppen ezért örültem, amikor megkaptam a rendező elérhetőségét. Sajnos nem tudtam olyan gyorsan összeszedni a gondolataimat, hogy David Gordon Green már ne következő filmjén dolgozzon, ezért csak most tudott válaszolni. Minden rosszban van valami jó is, a DVD éppen a múlt héten jelent meg. Extrák helyett – merthogy azok nincsenek – jöjjenek a kérdések és a válaszok:
– Nicolas Cage nagyszerű választás, mennyire volt nehéz rábeszélni a szerepre?
– Azonnal igent mondott. Eljött Austinba (Texas), hogy megnézze velem a forgatási helyszínt és mindketten ugyanolyan kreatívan álltunk hozzá a dologhoz.
– Miben rejlik a southern gothic (pl. Gyilkos Joe, A törvény nevében) sikere?
– A sötétség és a realizmus különös szépséget adnak a műfajnak.
– Könnyű volt dolgozni Garry Poulterrel?
– Minden áldott nap újra és újra felfedeztük, hogy milyen tehetséggel van megáldva. Egyben nagyon vicces is volt vele dolgozni. Gary, Nick és Tye nagyon sokat nevettek, miközben egy sötét filmet csináltunk.
– A fák mérgezésének van valami különleges jelentése?
– Ez most egy teljesen megszokott munka arrafelé. Aztán a nagy cégek jönnek és kivágják a fákat.
– A Manglehorn nagyon különbözik a Joe-tól?
– Igen. A Manglehorn egy varázslatos és romantikus szerelmi történet, de annyiban talán hasonlít a Joe-hoz, hogy mindkét alkotásban egy olyan figurát látunk, aki nehezen tud beilleszkedni a közösségbe.
