Borgman, rendező: Alex van Warmerdam, szereplők: Jan Bijvoet, Hadewych Minis, Jeroen Perceval, holland thriller, 113 perc, 2013. (16)
Az ördög vigye el
Ha a kertészed referenciaként kizárólag elrabolt lelkeket tud felmutatni, jobban teszed, ha a fűnyírást másra bízod.
Camiel Borgman (Jan Bijvoet) egy hajléktalan kinézetű furcsa idegen, aki nem kevésbé furcsa társaihoz (többek között a rendező és kedves neje) hasonlóan egy földalatti üregben lakik az erdőben. Egy nap – vélhetően vallási nézetei miatt, mivel üldözőit egy pap vezeti – menekülőre kell fognia. A közeli település felé veszi az irányt, ahol – ha már ott van – egy forró fürdőt szeretne venni. Ennek persze nem mindenki örül. A jól szituált, ám kissé idegbeteg Richard (Jeroen Perceval) annyira nem, hogy alaposan helybenhagyja. Richard felesége, Marina (Hadewich Minis) befogadja, bujtatja és ápolja Borgmant. Marina azon túl, hogy unatkozik és kíváncsi, szégyelli magát férje brutális fellépése miatt és az sem elhanyagolható körülmény, hogy az ismeretlen férfinek elég erős szexuális kisugárzása van. Felépülve az ütlegelés okozta sérülésekből Camiel a váratlanul (he-he) megüresedett kertész állásra jelentkezve tér vissza és jönnek vele a társai is.
Adott egy család, ahol pénz van. És ha pénz van, akkor minden van. Külön autó a férjnek, a feleségnek és a bébiszitternek. A feleség nyugodtan festegethet otthon az erdőszéli posztmodern házban és az sem baj, ha a férj alig van otthon. És amikor otthon van, akkor is általában feszült és ideges. Az újdonsült kertész és segítői elvágják a családot összetartó vékony szálakat, a ház és a kert egy sötét terv színterévé válik.
Az egész nem direktben és látványosan, hanem csendben, a felszín alatt, fokozatosan és ügyesen adagolva indul be. A rendező nem néz minket hülyének és nem hagy magunkra, végig ott van velünk, közös játékra, gondolkodásra hív. A Borgman tulajdonképpen felszabadít. Olyan dolgokon szórakozunk, amiken egyébként nem lenne szabad. Egymáshoz, a világhoz való hozzáállásunk elismeréseként időnkét eljön valaki és magával visz néhány lelket. Reménykedünk, hogy nem mi leszünk azok, mert megváltozni úgysem tudunk. Warmerdam alkotását már most sokan megmagyarázzák és más művekhez hasonlítják. Megosztó, nincs rá jobb szó, akármennyire is utálom. Remekmű vagy egy hatalmas blöff? Szerintem az előbbi. Vannak a szájbarágós filmek, a kevésbé szájbarágós filmek és van a Borgman.
A hollandok még európai szemmel nézve is különcök. A filmjeik is azok.
9/10
