Hogyan rohanj a veszTEDbe (A Million Ways To Die In The West); rendező: Seth MacFarlane; főszereplők: Seth MacFarlane, Charlize Theron, Amanda Seyfried, Liam Neeson; amerikai western-vígjáték; 116 perc; 2014 (16)
Egy maroknyi lószarért
Seth MacFarlane korábban már elég jól megnevettetett minket a Family Guy-jal és a Teddel, úgyhogy kíváncsian vártuk, mennyire állja meg a helyét a Vadnyugaton. Poénokban most sincs hiány, csak az a sok (töltény)öv alatti humor ne lenne.
Rendőr: „Elnézést, bíró úr, elnapolná a tárgyalást?”
Bíró: „Dehogyis!”
(…óriási fingás…)
Bíró: „Miért nem mondta, hogy mit akar?”
Rendőr: „Nem ismerem a megfelelő jogi kifejezést, bíró úr.”
A fenti párbeszéd egy Monty Python jelenetben hangzik el, és csak azért illesztettem ide, mert jól illusztrálja, hogy az altesti humort lehet viccesen és nem ocsmányul, a testnedveket nem premier plánban megmutatva művelni. Egy másik jó példa a brit és az amerikai ízlésvilág közötti különbségre az a Mr. Bean epizód, ahol Rowan Atkinson meg akar ijeszteni egy gyereket a repülőn egy felfújt hányászacskó szétdurrantásával. Bean nem tudja, hogy a gyerkőc már belehányt, és a jelenet, illetve az egész epizód akkor ér véget, amikor az egyik kezét a zacskó felé lendíti. Az egész mozzanatot később átemelték az amerikai Bean-mozifilmbe, ahol természetesen megmutatták, ahogy Atkinson kidurrantja a zacskót, és a hányás mindent beborít több méteres körzetben.
Az amerikai vígjátékoknak ma már nélkülözhetetlen eleme a testnedv, legyen szó Adam Sandleres tahóskodásról, Cameron Diazos romantikáról vagy akár a Seth MacFarlane-féle, némileg intellektuálisabb vonulatról. Mintha a készítők attól félnének, hogy ha nincsenek klotyópoénok, akkor a néző dühösen hazamegy, és bosszúból ad egy hármast a filmnek az IMDb-n. Vagy egy még rosszabb osztályzatot. Ennek köszönhetően ma már egy hollywoodi vígjátékot sem úszunk meg anélkül, hogy abban ne lenne hasmenéses beszarás, ágyúdörgés szintű flatulálás, behúgyozás, zakózsebbe hányás, kajába tüsszentés, köpködés, na és persze sperma is van mindig bőven. Az új Seth MacFarlane filmmel is ez a helyzet.
A Tedben nem volt olyan sok gusztustalanság, és az ember még örült is, hogy Sacha Baron Cohennek akadt egy kihívója a mostanában nagy hiánycikknek számító politikailag inkorrekt humor frontján. MacFarlane akkor még csak a hangját adta a füvező, csajozó, ultracinikus plüssmacinak, a Hogyan rohanj a vesztedbe című legújabb rendezésében viszont már teljes fizikai valójában látjuk őt. Nem is teljesít rosszul, és ami a forgatókönyvírói teljesítményét illeti, arra sem lehet panasz.
A film tele van a Tedhez hasonló vérgenya, de vicces párbeszédekkel, és természetesen a hangvétel, a nyelvezet meg a témaválasztás kapcsán a napnál is világosabb, hogy ezek a figurák valójában a mai világba tartoznak, csak western-kulisszák között mozognak, cowboy/cowgirl jelmezben. A főszereplő mellett a többi színész is teljesen rendben van, főleg a diszfunkcionális házaspárt alakító Charlize Theron és Liam Neeson – utóbbinak kifejezetten jót tesz, hogy a megszokott akcióhős helyett most főgonoszként láthatjuk. És ha ez nem elég, akkor még három, meglehetősen nagynevű színész is felbukkan egymondatos cameo szerepben, egy klasszikus filmtrilógia vicces megidézéséről nem is beszélve. Szóval majdnem minden rendben is van, csak ne lennének azok a béna testnedvek.
