Egy nem-amerikai utópia


The Rover

Országúti bosszú (The Rover); rendező: David Michôd; szereplők: Guy Pearce, Robert Pattinson, Scoot McNairy, Gillian Jones; színes, magyarul beszélő, ausztrál-amerikai akciófilm, 102 perc, 2014 (16)

Ausztrália tíz évvel az összeomlás után. Egy férfias férfi, akinek már nincsen veszteni valója. És akkor valakik ellopják a kocsiját. A férfi persze bármire képes, hogy visszakapja. Elindul, keresztül a lepusztult államon…

Hogy kedvet csináljak – ha ezzel kedvet lehet – ez a film leginkább a ryangoslingos Drive-ra emlékeztet. Nem a témája, nem a történet, egyszerűen van valami párhuzamos a két atmoszférában. Persze ez a Drive-nak leginkább a végére hasonlít, amikor a főhősnek már szintén nincsen mit elveszíteni. Melankolikus képsorok, remek zenék, rendíthetetlen, férfias faarc, és rengeteg kimondatlan feszültség. Nem tudjuk mit követtek el a tettesek, mi történt a főhőssel ez előtt, mi fog történni ez után, de jól is van ez így. Mindenkinek ajánljuk, aki kíváncsi egy utópisztikus, gazdasági összeomlás utáni világra, egy nem-amerikai rendező szemszögéből.

The-Rover-2

A film atmoszférájához a tudatos, helyenként igen kreatív díszletelemek adják a legtöbbet. Képzeljünk el egy országutat, ahol a kereszt alakú villanyoszlopokon akasztott (!) emberek lógnak, mindezt persze csak egy pillanatra látjuk, mint egy közepesen unalmas tájképet a kocsiból. Itt kell megemlíteni a fodrász- és sminkmesterek munkáját, mivel mind a két főszereplőnek nagyon sokat segít az egyszerű, de nagyon kifejező frizura.

Orszaguti_hajsza_4Guy Pearce olyan tökéletesen hozza az összetört–mégis kemény–nem beszél–de néha előtör belőle az agresszió-típusú férfi karakterét, amennyire csak egy ilyen sokszor látott karaktert lehet. Robert Pattinson pedig végig fenntartja az érdeklődésünket, hogy az általa játszott fiú vajon szellemileg vagy idegileg sérült, így született vagy a világ tette ilyenné, s habár még mindig nem egy Gary Oldman, játéka határozottan fejlődést mutat a mélység felé, a twilight-cosmopolis-rover vonalon. Talán érdemes megelőlegezni neki még egy kis bizalmat, talán az sem véletlen, hogy a potter-alkonyat gyereksztárjaiból ő az egyetlen aki minden évben ott van a cannes-i vörös szőnyegen. Arról nem is beszélve, hogy 28 évesen John Travoltának még csak egy Grease volt a háta mögöt…

10/7

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az igazi Grand Budapest Hotel
Következő cikk Frank - kritika