Született bűnözők (Life of Crime); rendező: Daniel Schechter; szereplők: John Hawkes, Mos Def /Yasiin Bey, Tim Robbins , Jennifer Aniston; színes, feliratos, amerikai krimi-vígjáték, 94 perc, 2013
Sok hűhó semmiért
Quentin Tarantino, Samuel L. Jackson, Robert De Niro, Michael Keaton, Mickey Rourke, Gene Hackman. Lehet, hogy tud valamit Elmore Leonard, ha ilyen neveket lehet a könyveihez kötni. Ugyanis nem ez volt az első regénye, amit megfilmesítettek: a Jackie Brownt , a Hajszát és a Szóljatok a köpcösnek!-et szintén neki köszönhetjük. Ezzel a gondolattal ültem be Született bűnözők vetítésére is, és szerencsére nem is kellett csalódnom.
A fent említett filmek után rögtön ki lehet találni,hogy mire számíthatunk, hiszen közös bennük a mozgalmas és gengszterekkel teli alaptörténet. Ebben az esetben azonban nem a klasszikus rosszfiúkat láthatjuk a színen, hanem a kezdő, esetlen, piti bűnözőket, akik életük nagy fogására készülnek. Ordell (Yasiin Bey) és társa, Louis (John Hawkes), azzal kívánják orvosolni anyagi problémáikat, hogy elrabolják a helyi dúsgazdag üzletember gyönyörű trófeafeleségét, Mickeyt (Jennifer Aniston). A gond csak az, hogy az álomcsalád annyira nem is álomcsalád, és a ház ura épp szabadulni kívánt feleségétől, így esze ágában sincs fizetni azért, hogy visszakapja.
Habár a cselekmény alapvetően izgalmas, sajnos időnként mégis leül a film, csak a szellemes párbeszédek tudják megmenteni a jeleneteket a teljes összeomlástól. Szerencsére remek színészgárdát sikerült összeállítani, így a játékukkal el tudják fedni a mozi hiányosságait, különösen Isla Fisher és Jennifer Aniston, akik már többször bizonyították, hogy remek komikák.
Vetítés alatt többször volt az az érzésem, mintha az Amerikai botrány és az Égető bizonyíték ötvözetét nézném. A jelmezek, a díszlet és a zene – mivel a történet a 70-es években játszódik-, tökéletesen visszahozzák a kor hangulatát, a csóró bűnözők lakásától egészen a sznob felső tízezer gyülekezőhelyéig, a teniszklubig. Persze itt kevesebb a dekoltázs, mint az Amerikai botrányban, de talán Aniston kisasszony melleit már nem érdemes mélyen kivágott ruhákban mutogatni. Neki különben is jól áll a világos nadrágkosztüm, de még a kötött garbó is.
Általában a könyvadaptációk nagyon elrontják az eredeti élményt, amit a regény nyújtott, és ritka, amikor azt lehet mondani, hogy sikerült átadni az eredeti művet. Habár a könyvkritika még folyamatban van, megelőlegezem a bizalmat az alkotónak és azt mondom, hogy jól teljesítettek és eltalálták a könyv stílusát, a megfelelő részeket hagyták meg/írták át/vették ki. Hiszen mit is várunk ettől a filmtől? Van benne akció, van benne humor és van benne Isla Fisher. Kell ennél több egy péntek esti mozihoz?!
