Sráckor – kritika


SráckorSráckor (Boyhood), rendező: Richard Linklater, szereplők: Ellar Coltrane, Patricia Arquette, Ethan Hawke, Lorelei Linklater, amerikai filmdráma, 165 perc, 2013. (12)

Nőj már fel!

Egy fiú felnőtté válását követhetjük nyomon Richard Linklater szakértő szemével. Nem lehet nem szeretni.

2001-et írunk, Mason (Ellar Coltrane) 6 éves. 2013-at írunk, Mason (Ellar Coltrane) 18 éves. 12 évig forgatta filmjét Richard Linklater, melynek központi figurája az előbb említett fiú és annak családja.  Mason anyjával (Patricia Arquette) és nővérével, Samanthával (Lorelei Linklater) él Texasban. Apja (Ethan Hawke) Alaszkában próbál szerencsét.  Visszatér Texasba és bár nem áll össze újra a család, mindvégig hatással van gyerekei életére. Mason anyja más férfiakkal köti össze az életét több-kevesebb sikerrel, az utóbbinak általában költözés a vége. Ellar Coltrane
Linklater tökéletes érzékkel nyúl a témához, mindenféle erőlködés és mesterkéltség nélkül. Kortól és nemtől függetlenül nagyszerűen ért a lélekábrázoláshoz és társas kapcsolatok pszichológiájához is. Minden és mindenki hiteles. Semmi olyan nem történik, ami egy átlagos családban ne történhetne meg és semmi olyan nem hangzik el, ami egy átlagos családban el ne hangozhatna. A történet mégis egyedi. A bő két és fél óra alatt egyetlen egyszer sem néztem az órámra. Nincsenek üresjáratok, a lelkizős részek szükségszerűen vannak jelen és jól illeszkednek a történetbe.
A 12 évet a gyermekkor és a felnőtté válás legfontosabb momentumain keresztül a szabadon kezelt – sokszor maga az élet hozta a fordulatokat, utalásokat – forgatókönyv ellenére átgondoltan, remekül adagolva kapjuk. Üdítő látvány Linklater lánya, aki nem csak az apukája miatt került be a filmbe, valóban tehetséges és ki merem jelenteni, sajátos humora révén szórakoztatóbb, mint maga Mason.

Ethan Hawke és Arquette a legjobb formájukat hozzák és Coltrene, akinek a forgatás kezdetekor ez volt az első szerepe is emlékezetes alakítást nyújt. A szereplők forgatásról forgatásra, újra és újra képesek voltak felvenni a karaktereket, miközben azok fejlődtek, értek, tapasztaltak.
A film szépen menetel, sokan már az Oscart emlegetik és a folytatást követelik, ami elöl egyébként maga az író-rendező sem zárkózott el. Csak érjük meg.10 10

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Térkép a csillagokhoz - kritika
Következő cikk Született bűnözők - kritika