A bíró (The Judge), rendező: David Dobkin, szereplők: Robert Downey Jr., Robert Duvall, Vera Farmiga, amerikai filmdráma, 141 perc, 2014. (12)
Tony Stark a bíróságon. Vagy nem. A két R.D. apa-fiú és vádlott-védő szerepben. A tékozló fiú hazatér, hogy mentse zsarnoki apja bőrét.
Mikor édesanyja meghal, a nagydumás, sikeres chicagói ügyvéd Hank Palmer (Robert Downey Jr.) visszatér boldognak legkevésbé sem mondható gyermekkora színhelyére. Valahogy sikerül a rokonok, barátok, ismerősök körében túlélnie a napot és már a visszafelé tartó repülőgépen ül, amikor jön a telefon, hogy az apját (Robert Duvall) gyilkossággal vádolják. Szinte adja magát, hogy Hank lássa el az apja védelmét, aki nem mellesleg a kisváros köztiszteletben álló bírája hosszú évtizedek óta. Csakhogy a fiú és Joseph Palmer bíró között olyan ellentét feszül, hogy legszívesebben a pokolba kívánnák egymást. Hank mégis marad és miközben apja ügyén dolgozik, megtudhatjuk, hogy miért akaródzik olyan ritkán hazalátogatnia (jó oka van rá, de pszt).
A tárgyalótermi krimik és a családi drámák többé-kevésbé jól kitalált és tálalt egyvelege ez, amit különösen a két R. D. játéka teszi emlékezetessé, de hanyagság – nevezhetjük akár szemétségnek is – lenne részemről, ha megfeledkeznék a mellékszereplőkről (Vera Farmiga, Jeremy Strong, Billy Bob Thornton, Vincent D’Onofrio stb.). Thomas Newman zenéje és Janusz Kaminski fényképezése néha kicsit elmegy a giccs irányába, de mindenképpen dicséretre méltó.
Akivel viszont nem tudok mit kezdeni, az David Dobkin. A rendezőnek sikerült minden utalást, minden rezdülést a vászonra vinnie, így született meg a 141 perces mozi szomorú szemű távolba nézésekkel, felesleges karakterekkel és unásig ismételt részletekkel. A sok mellékszál, egyéni történet miatt ez a fajta időhúzás igazi luxus, mert közben meg bőven lenne miről mesélni. Személy szerint akkor már jobban örültem volna egy 100 percesre vágott, feszes tempójú filmnek, ahol a kihagyott jelenetek a lemezen az extrák között kapnak helyet. Az apa-fiú, vádlott-védő, kisváros-nagyváros ellentét egyébként érzékletes bemutatása miatt, és mert ez a kevésbé érdekfeszítő 41 perc arányosan oszlik meg a filmben, kellő mennyiségű rágcsa és üdítő mellett a megnézésre ajánlott kategóriába sorolnám.
