Drakula, azaz Vlad Tepes, Havasalföld egykori ura temérdekszer megmozgatta már írók, rendezők fantáziáját. Az őt alapul vevő történetekkel Dunát lehetne rekeszteni, és ahány feldolgozás, annyi féle Drakula.
Csütörtökön került a mozikba Gary Shore Az ismeretlen Drakula című filmje. Ennek apropóján szeretnénk egy kis áttekintést nyújtani Madmiyo tolmácsolásában, hogy az évek-évtizedek alatt hogyan változott a Drakula – és vele együtt az általános vámpír – kép.
A legismertebb valószínűleg Bram Stroker regénye, az Erdély hegyei közt, kastélyában élő Drakula grófról. A történetet számos alkalommal viszontláthattuk a vásznon.
Egyik első adaptációja az 1931-es fekete-fehér Drakula film, melyben Tod Browning keze alatt Lugosi béla formálja meg az ördögi grófot. Lugosi vámpírja minden tekintetben a kor amerikai filmcsillagait idézi, semmiben nem emlékeztet erdélyi nemesre, mégis az ő öltözete vált a hagyományos Drakula-kosztüm mintájává.
Tulajdonképpen egyszerűnek mondható elegáns frakkja, fehér mellénye és a szinte kötelező csokornyakkendő bármely Oscar-gálán megállná a helyét. Öltözetének talán egyetlen különlegesebb darabja az álló gallérú köpeny. Hajviseletét tekintve fényesre olajozott hátrasimított frizurája leginkább a maffia gengsztereiére hasonlít. Rejtély, hogy honnan jött az ötlet a karakterdizájnhoz, de bármily bizarr is az összkép, kétség kívül sikert aratott. Talán Lugosi arckifejezésében rejlik a varázs.
Több mint 20 évvel később Christopher Lee alakításában a vámpír divat még mindig a puritán eleganciájú fekete öltözetet és a hátranyalt sérót diktálja, bár az összkép talán egy fokkal kevésbé színpadias. Mr. Lee valószínűleg mindenkinél többször bújt a híres gróf szerepébe, kilenc alkalommal jelenítette meg a vásznon.
A konzervatív fekete öltöny ez esetben sem hordoz sok különlegességet, ám végre színesben is megcsodálhatjuk a csodás vörös bélésű köpenyt (Ezen a ponton visszavonnám az előbbi kijelentésem, miszerint kevésbé színpadias.), mely elengedhetetlen kellékévé vált minden valamire való Drakula jelmeznek. Sajnos a remek álló gallér ezúttal lemaradt.
A következő évtizedek brutális mennyiségben ontották a hol jobban, hol kevésbé sikerült Drakula horrorokat (köztük Christopher Lee Drakulájának választékos című folytatásait). Szinte futószalagról repkedtek a filmvászonra a kisebb eltérésektől eltekintve egy sémára megalkotott elegáns, köpenyes, jólfésült (agyonzselézett), vicsorgó rémek.
1992-ben Francis Ford Coppola rendezésében létrejött az új Drakula. Levetette fekete köpenyét és gyökeresen eltért a korábban megszokott figurától. Gary Oldman a film során több kiváló jelmezt is visel.
Először hulla sápadt, ráncos, karmos kezű öregemberként tűnik fel. Meglehetősen fiatalon láttam először a filmet, és emlékszem, napokig kísértett bűbájos vicsora. Öltözete szintén kifogástalan, a vörös köntös otthoni viseletnek kiváló választás, leszámítva persze a méteres uszályt, ami kétség kívül nagyon látványos, de ebben ki is merül minden haszna. A gyönyörű arany sárkány hímzések mindkét oldalon finom utalások a gróf címerére. A tökéletes ősgonosz imidzset talán csak a különös frizuraválasztás bontja meg kissé. (Vajon ki csavargatja be neki minden este?)

Mit ide fekete köpenyek és sötét öltönyök? Az ezüstszürke együttes egyszerűen kifogástalan, a viktoriánus elegancia gyönyörű példája. Persze, ha valaki szereti az ilyesmit. A cilinderrel és a sétapálcával több, mint tökéletes, a remekbe szabott napszemüveggel pedig egy steampunk filmben is simán megállná a helyét.
Pár szó erejéig szeretnék még említést tenni Drakula páncéljáról. Amennyire tökéletesek voltak az eddigi jelmezek, ez annyira furcsa. Barázdált elemekből összeillesztett vörös páncélzat, mely az emberi izomzatot hivatott imitálni. Hát, döntsétek el! Engem leginkább egy homárra emlékeztet.

A további filmeket elnézve, ezzel végleg leáldozott a XX. század oly’ népszerű vámpírkülső képletének. Viszlát vörös bélésű köpeny, viszlát hátrafésült haj és úriember külső. a Drakula 2000 egészen új megjelenést és elgondolást hozott. A gróf története itt sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a zűrzavaros XV. század.





