Adott egy végstádiumos AIDS-es kinézetű színész, a hülyére sztárolt Mettyú Mekkánegi, aki Oscart kapott Kápribogyó helyett a Wall Streetben, mert le tudott adni vagy 30 kilót és King Kongként ütögette a mellkasét.
Oké.
Csávókám remek színész, semmi bajom nincs vele, leszámítva, hogy úgy néz ki, mint egy túlalapozózott egyiptomi múmia és sármos férfiassága már a múlté, reméljük hamarosan visszaszokik a híresen egészséges amerikai kosztra és emberessé gyúrja magát.
Szóval hősünk egy farmon tengeti hétköznapjait 2 gyermekével és apósával, de közeleg a világvége a gyilkos por miatt, ami asztmatikus tüneteket okoz mindenkinek és nagyjából bokáig ér, ez ugye már elég indok, hogy fajunk teljesen és végérvényesen lefőttnek érezze a kávét és kövesse a dínók sorsát.
Namármost adott egy kislány, aki olyan okos, hogy ránéz a könyvespolcra édesapjával és az elmozdult lexikonok meg a por állásából azonnal kitalálják a NASA legtitkosabb koordinátáit, majd gyorsan oda is autókáznak, ahol megtudjuk, hogy az amúgy kukoricával balfaszkodó apuka vér profi názás pilóta, csak már jobban érdekli az organikus popcorn, ezért nem repked a világűrben, de pár perc alatt megfűzik, hogy ugyan, maradjon má’ és két aratás közt mentse meg az emberiséget, ha épp nincs más dolga.
A kislány elkámpicsorodik, de apuka hős hazafi, aki több éves útra indul a világűrbe, mert vannak ám bolygók, ahol terem még kukorica, ha azt megtalálja, akkor bizony rákenroll, meg vagyunk mentve a portól meg az allergiától, hiszen új bolygót sokkal ésszerűbb és olcsóbb keresni, mint mondjuk por-és szélfogót építeni, ez a hülyének is logikus.
Fater kimegy a csillagtalan éjszakába a rakétával, van még vele egy arcmimika nélküli színésznő meg a végefelé Mett Démon, aki egy másik bolygón ragadt és ettől kissé elrongyolódtak az idegei, van egy téglatest alakú robotunk is meg egy mellékszereplő feka csávónk, mert az minden amcsi filmbe kell ugye.
Telnek-múlnak az évek, van, amikor hibernálják magukat és mondjuk 20 esztendőt végigdurmolnak, aztán ugyanúgy ébrednek, mintha mise történt volna, közben jönnek az áltudományos bullshit dialógok feketelyukakról, féregjáratokról és tér-idő kontinuumról, amin még én is dobtam egy hátast, pedig nem vagyok atomfizikus, csak azt hiszem több Élet és Tudományt olvastam, mint az a forgatókönyvíró, aki Asimov puhafedeles sci-fijein tolt fel nazálisan egy kisebb kolumbiai falut, fehér por formájában magának.
Megy a bénázás az űrben, zavaros az egész, ki-mit akar, az emberiséget mentsük-e meg vagy csak Mettyú családját, aztán inkább úgy dönt főhősünk, hogy belerepül egy fekete lyukba, mert az buli, és mikor ott van benne mindenféle fények és tűz és csillogás közepette, akkor a semmiből egy hiperkockában (?!) találja magát, aminek az egyik oldala a kislánya szobája vazeg! Hohó! Merthogy 5 dimenzió van ecsém! Ééééééés, aki a poros-morze jeleket küldte a könyvespolc és egy karóra segítségével, az nem szellem volt, nem is a gózbásztersz, hanem Ő! És ez leesett a lányának is, aki persze már felnőtt és ül a polc előtt és könnyes szemekkel megvilágosodik, mint Buddha a fügefa alatt, hogy pacsker, a jövőből-vagy a múltból-üzen nekem a fater, mert ott van a könyvespolc másik végén a jövőben-vagy a múltban-, mert ugye minden relatív.
Nah, mikor ez a felismerés megvan, akkor Mettyú felébred egy bolygón, ami majdnem olyan mint a Föld, és találkozik a lányával, aki egy haldokló öregasszony, de nem baj, mert boldog jenkik baseballoznak a parkban és az ilyen megnyugtatóan amerikai.
Hát, komolyan mondom, ekkora fost még életemben nem láttam, azoknak a szakértő Imdb látogatóknak pedig, akik erre 9 pontot adtak, azt üzenném, hogy nekem is adjanak abból a cuccból, amit tolnak, mert ez összesen egy fél pontot sem ért.
Aki esetleg felfogta a film értelmét, morális és tudományos mondanivalóját, bátran írja meg kommentben és kövezzen halálra picike sziklákkal és lapos kavicsokkal, fenntartom az értetlenség jogát.
Köszönöm a figyelmet, ne, ne nézzétek meg, könyörgöm!
