A fogoly


A fogoly
A fogoly (The Captive), rendező: Atom Egoyan, szereplők: Ryan Reynolds, Mirelle Enos, Alexia Fast, Rosario Dawson, Scott Speedman, Kevin Durand, kanadai thriller, 114 perc, 2014. (16)

Aranykalitka

A fogoly  - JegyjátékPitézésnek indul, rémálom lesz belőle. Ryan Reynolds 8 év után sem adja fel lánya keresését és úgy tűnik, igaza van.

Matthew (Ryan Reynolds) hazafelé menet betér egy pitére, közben lánya, a kis Cassie eltűnik a hátsó ülésről. A nyomozók (Rosario Dawson és Scott Speedman) a pénzszűkében lévő apára a gyanakodnak. Múlnak az évek, Matthew és felesége Tina (Mirelle Enos) külön élnek, a nyomozók nyomoznak és Cassandra (Alexia Fast) sem olyan kicsi már. Mert hogy él. Ezt Matthew is érzi, csak éppen senki nem hisz neki.
A kép elég nehezen áll össze, mert oda-vissza ugrálunk az időben, ráadásul a 8 év alatt senki nem öregszik és Matthew a kisteherautóját sem hajlandó lecserélni (ami a folyamatos használat ellenére is szalonállapotú). A lányt egy internetes pedofilhálózat tagja, a Mozart-rajongó Mika (Kevin Durand) tartja fogságban. Cassandra látszólag elfogadja sorsát, mert a szabadságát kivéve mindent megkap. Ahogy „öregszik”, a pedofilokat egyre kevésbé érdekli, ezért feladatául új – értsd: nála sokkal fiatalabb – lányok beszervezését kapja, aminek szíves-örömest eleget is tesz. Múlnak az évek (közben rendületlenül ugrálunk).  Tina takarít és szenved, mert a bekamerázott házban rendre a lányára utaló tárgyakba botlik, a nyomozók még mindig nyomoznak, Mattew még mindig úgy érzi, hogy a lánya él, Cassandra az interneten ismerkedik, Mika Mozartot hallgat.

A_fogolyNem is olyan régen volt egy film, ahol tudtuk, hogy honnan hova tart és mit akar elmondani, miközben végig élveztük a nagyszerű alakításokat, az átgondolt rendezői munkát és úgy általában egészet. A fogságban amennyivel kevesebbet akar megmutatni, annyival többet is ad. Az itt új elemként megjelenő internetes pedofil hálózat és a Stockholm-szindróma – nagyon – nincsenek kidolgozva, az időben való ugrálás pedig inkább idegesítő. Kár, mert Rosario Dawsont szeretjük, Kevin Durand betegesen jó, a magyar származású Paul Sarossy szép képekkel, Mychael Danna pedig ütős zenével ajándékoz meg minket. Ryan Reynolds nagy kitörése viszont továbbra is várat magára.

5.5/10

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Swing
Következő cikk A hét röhögései (64.)