(Clouds of Sils Maria), rendező: Olivier Assayas, szereplők: Juliette Binoche, Chloe Grace Moretz, Kristen Stewart, Brady Corbet, francia-svájci-német filmdráma, 124 perc, 2014. (16)
Juliette Binoche tavaly töltötte be az ötvenet. Megannyi díj és jelölés birtokosa, kilenc kambodzsai gyerek keresztanyja, a legjobban fizetett francia színésznő, a 100 legjobb színész és az 50 legszebb ember egyike, jóképű francia színészek hajdani kedvese. Hát nehogy már ne játszhassa el saját magát egy filmben. Olier Assayas az elsők között rendezhette a francia színésznőt, legújabb közös munkájukat Arany Pálmára jelölték.
Az ünnepelt színésznő, Maria Enders (Juliette Binoche) az otthonát ma már ritkán elhagyó egykori felfedezője, Wilhelm Melchior életműdíját készül átvenni. Ekkor éri a hír, hogy Melchior elhunyt. Maria ezek után elvállalja a számára sikert meghozó film, a Maloja kígyója újrafeldolgozásában való részvételt. A fiatal csábító, Sigrid szerepét nem neki, hanem egy feltörekvő sztárnak, Jo-Ann Ellisnek (Chloe Grace Moretz) szánják, aki bár nagyon tehetséges, mégis inkább a botrányaival van tele a sajtó. Mariának ezúttal az idősebb karaktert, Helenát kell eljátszania, aki Sigrid főnöke és akit a lány öngyilkosságba hajszol. Melchior özvegyének javaslatára Maria a szerepre a történet születési helyén, Sils Mariaban készül talpraesett és a végtelenségig lojális asszisztensével, Valentine-nal (Kristen Stewart).
A környék egy páratlan természeti jelenségről, a Maloja-hágón kígyózva átkúszó felhőkről híres. Ezt az utókor számára Arnold Fank örökítette meg 1924-ben, melyhez Paolo Fresu komponált egyszerre gyönyörű és félelmetes zenét. Maria a szöveget tanulva újra átéli a forgatást, megrohanják az emlékek, Helenával azonosulva osztja meg gondolatait asszisztensével, aki számára egy olyan világot képvisel, amiben ő maga már bizonytalanul mozog. Valentine pedig mindinkább Sigrid bőrébe bújik, így egyre nehezebb követni, hogy éppen beszélgetnek, vagy szöveget próbálnak.
Binoche karrierjének egyik korai állomása az 1985-ös Randevú, melynek egyik forgatókönyvírója teljesen véletlenül – az egyébként magyar anyától származó – Olivier Assayas. A 2008-as Nyári időszámítás forgatásán újra együtt dolgoztak. Nehéz lenne megmondani, hogy ezúttal ki ünnepel kit, Binoche nem tagadható és nem elítélendő módon tulajdonképpen saját magát alakítja. Ő hozta a Chanelt is, a cég a ruhákon, ékszereken, sminken kívül pénzt is adott a produkcióhoz.
A film olyan kérdésekre keresi választ, mint hogy mit jelentett egykor és mit jelent ma sztárnak lenni, mi vár évtizedek múlva Jo-Ann Ellisre és kortársaira, lehet-e egy sztárnak magánélete, hogyan üzen egy sztár a rajongóinak, vagy éppen hogyan őrzi meg egy színész magában az első szerepet, hogyan tekint vissza a karrierjére és úgy általában az életére. Mielőtt Arnold Frank rendszeresen megjelenő kisfilmje végleg átvenné az irányítást a film felett, a rendező gyorsan visszatér a főszereplőhöz, hiszen ez a film róla szól, de még inkább kettejük több évtizedes kapcsolatáról, egymás iránti rajongásáról.
A Maloja kígyója köré felépített közös múltidézés egy kellemes darab, melyben Kristen Stewart játéka jelent üde színfoltot.
