Rendíthetetlen (Unbroken); rendező: Angelina Jolie; főszereplők: Jack O’Connell, Domhnall Gleeson, Takamasa „Miyavi” Ishihara; amerikai háborús dráma; 137 perc; 2014 (16)
A hosszútávfutó vagánysága
Pár hónapja a Harag című film kritikájában írtuk, hogy a Brangelina házaspárt manapság nagyon foglalkoztatja a II. világháború. Amíg Brad Pitt német területen vezetett tankot, addig kedves felesége jóval távolabbi helyszínt választott második rendezéséhez.
Angelina Jolie-hoz közel állnak a háborús témák, hiszen első rendezésének, A vér és méz földjének témájául a délszláv konfliktust választotta, most pedig a II. világháború egyik, régóta megfilmesítésre váró sztorijához nyúlt. Az egykori olimpiai futó, Louis Zamperini története már több, mint fél évszázada hevert az ún. development hell kategóriában, ami hollywoodiul azt jelenti, hogy soha nem fog elkészülni a tervezett projekt. Talán feledésbe is merült volna az egész, ha nem jelenik meg egy nagyon sikeres életrajzi könyv Laura Hillenbrand tollából 2010-ben. Mrs. Brad Pitt le is csapott a jogokra, és filmre vitte az olasz származású olimpikon történetét, aki japán fogságba esett, és pokoli élményeken kellett keresztülmennie.
Az olasz származás a filmben természetesen külön hangsúlyt, éppen ezért volt érdekes húzás Jolie-tól, hogy a főszerepet az angol Jack O’Donnellre osztotta – nem is csoda, hogy az italo-amerikai akcentus teljesen elmarad. Még érdekesebb a nemezist, vagyis a Madár gúnynevű szadista tizedest/őrmestert alakító Takamasa Ishihara szerepeltetése, aki hazájában Mijavi néven népszerű rocksztárnak számít (érdemes megnézni róla néhány képet a neten, ahogy gitározik, és hosszú a haja). Amúgy mind a ketten jól hozzák a jó csávó / rossz csávó karaktert, rajtuk nem múlik semmi, mint ahogy a film első 2/3-a is korrekt, még ha néha kicsit lassú is a tempó. Viszont ahogy közeledünk a végkifejlethez, úgy uralkodik el egyre jobban a filmen a pátosz, és ez Jolie hibája: mindent a szánkba akar rágni, és itt most olyan dolgokra gondolok, mint a szadista japán őrmester szobájában lévő beszédes fotó.
A Rendíthetetlen egy kihagyott ziccer, ráadásul össze-vissza van lopkodva olyan filmekből, mint a A domb, a Gyilkos mezők, a Hajnali mentőakció és még sorolhatnánk. Leginkább persze a pátoszért kár, és amikor a vége főcím alatt felcsendül a Coldplay, már nem is nagyon csodálkozunk semmin.
