A Föld sója


Képernyőfotó-2015-02-26-8.23.49A Föld sója (The Salt of the Earth/Le sel de la terre), rendező: Wim Wenders, Juliano Riberio Salgado, szereplők: Sebastião Salgado, Wim Wenders, Juliano Riberio Salgado, Hugo Barbier, francia-olasz-brazil dokumentumfilm, 110 perc, 2014. (12) 

Az ember, akinek fotóit többen ismerik, mint őt magát. Wim Wenders Sebastião Salgado és fia mellé szegődött, hogy bemutassa ezt az irigylésre méltó és páratlan életutat.   

a-fold-soja-diszbemutato-original-63605Üzenet a képekben A brazil származású Sebastião Salgado fiatalon elhagyta az egyre radikalizálódó szülőhazáját és Franciaországban telepedett le. Közgazdászként jutott el Afrikába, ekkor kezdett el fotózni. Bár pénzügyi szakemberként nemzetközi elismertségre tett szert, a hetvenes évek elején mégis a fotózást választotta fő foglalkozásának. Eredeti szakmájában szerzett ismereteit, tapasztalatait, kapcsolatait később is jól hasznosította. Több ügynökségnél is megfordult, a kilencvenes évek elején alapította meg sajátját. Először Dél-Amerikát járta be, ezt követően a szárazság sújtotta Afrikában fotózott, majd jött a munkásokról és a menekültekről szóló projekt. Ruandában tanúja volt a határtalan brutalitásnak és elvesztette az emberi fajba vetett hitét. Ahogy az orvosa mondta, olyan gyakran találkozott a halállal, hogy maga is haldoklani kezdett. Leállt a fotózással. Egyetlen fiú örökösként visszatért idős szüleihez a farmra, melynek 50 százalékát egykoron az esőerdő tette ki. A fejlesztésekhez rengeteg erdőt kiirtottak, így ez az érték kevesebb, mint fél százalékra csökkent. Felesége Léila állt elő az ötlettel, hogy növesszék vissza az esőerdőt. Az Instituto Terra projekt keretében 2 és félmillió fát ütettek, a területet nemzeti parkká nyilvánították. Sebastião visszatérhetett a fotózáshoz.pic_20150309160050_hz48aebghvs 2004 és 2011 között dolgozott a Genesis projekten, melynek célja a Föld érintetlen helyinek és a civilizációtól távol élő közösségeinek bemutatása volt.
Több mint száz országban járt, fotóit könyv formájában is megjelentette, melyet felesége tervezett, valamint a kiállításait is ő szervezte. Humanitárius tevékenységét elismerve az UNICEF jószolgálati nagykövetének is megválasztották. A kétszeres Oscar-jelölt német rendezőt mindig is lenyűgözték ezek a képek, ezért csatlakozott a fotóshoz és fiához, hogy bemutassa az embert az objektív mögött, begyűjtve ezzel a harmadik jelölését a dokumentumfilm kategóriában. Rengeteg fénykép és archív felvétel segít felidézni a múltat. Sebastião Salgado mesél a fotókról, az életéről, a családjáról, szülőhazájáról, az emberekről, a világról. Szavai legalább annyira megragadják az embert, mint alkotásai. Nem pihen, ma is járja a világot, hogy felhívja az emberek figyelmét a háborúkra, a kizsákmányolásra, a környezetszennyezésre. Ezek a dolgok még ijesztőbben hangzanak olyasvalaki szájából, aki valóban látott mindent, amit ember csak láthat. Ha jól megfigyeljük, valamennyi képe az életet ünnepli, ugyanakkor ott van mindegyikben, hogy amit egyszer létrehoztak, azt el is lehet pusztítani. Élet és halál, építés és rombolás kéz a kézben járnak. Fotós és rendező egymásra találása gyönyörű képeket és gondolatokat szült.10_9

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Hivatal - kritika
Következő cikk Nicolas az iskolában