Éjszakai hajsza (Run all Night), rendező: Jaume Collet-Serra, szereplők: Liam Neeson, Joel Kinnaman, Vincent D’Onofrio, Ed Harris, amerikai akciófilm, 105 perc, 2015. (16)
Annak idején volt egy mendemonda, miszerint Alex Guiness-hez hasonlóan Liam Neeson is szerette volna minél hamarabb az általa játszott Jedi mester halálát. Ez a gondolat lehet mára átburjánzott a karrierjére.
Nagy várakozással tekintettem Liam Neeson és Ed Harris játszmájára, két fajsúlyos színész megy ölre, mint egykoron a Szemtől szemben című klasszikusban. A hasonlat már csak azért sem hiábavaló, mert Jaume Collet-Serra többször is rálép Michael Mann tyúkszemére (az éttermi jelenet, Harris és Neeson utolsó harca), persze csak szerény iparosként plagizál.
Jimmy Conlon (Liam Neeson) egy az élettől megsavanyodott, alkoholista ex-bérgyilkos, aki még mindig a főnöke kocsmájában issza félholtra magát. Munkaadója, Shawn Maguire (Ed Harris) egyben legjobb barátja, egy helyi maffiózó, ki saját szabályai szerint próbálja fenntartani birodalmát. Egy nap a fia Danny (Boyd Holbrook) olyan üzletet köt, aminek az előlegét már eltapsolta, bízva apjában, mondván úgysem hagyná cserben. Miután csalódnia kell, saját kezébe veszi az ügyet, aminek a végén gyilkosságot követ el. A történtek után marad egy elvarratlan szál a limuzin sofőrt illetően, aki mellesleg Jimmy fia, Mike (Joel Kinnaman).
A felskiccelt drámai szálak korántsem újkeletűek (barátságból vérbosszú, az apját szégyellő fiú…), azonban Brad Ingelsby forgatókönyvíró az első fél órában még iparkodik, ahogyan a Conlon családon keresztül rámutat arra, hogy a tisztesség hosszútávon nem kifizetődő, de aztán egy autós üldözést követően mindent felrúg a film, amit addig felépített. Neeson megint gyilkoló gépezetté alakul, ezzel bírva magát olyan „színészek” névsorába, mint Jean-Claude Van Damme, Stevel Seagal vagy Chuck Norris. Az utóbbi mozikból unalomra járatott karaktere ismét legyőzhetetlenné válik, a lassan 63 éves sztár kaszkadőr nélkül szalad végig fiával a munkásosztály bérházai között, és ha valakit nem érdekel a történet, a semmitmondó mondatok tárháza és kifejezetten szereti a 90-es éveket idéző egyszemélyes hadsereg filmeket, akkor ez az ő világa.
Én viszont reménykedem abban, hogy Liam visszatér az olyan karakterekhez, mint: Aslan, Oskar Schindler, Qui-Gon Jinn, Ra’s Al Ghul, Michael Collins, Rob Roy vagy Vallon a New York bandáiból, hogy elkerülje egy életre a Feláldozhatók stáblistáját.
