Jön Harold! (); rendező: Gunnar Vikene; szereplők: Bjorn Sundquist, Björn Granath, Fanny Ketter, Lena-Pia Bernhardsson, Olaf Heggdal; színes, feliratos, norvég vígjáték, 87 perc, 2014 (16)
Aki elrabolta az IKEA-vezért
Harold átlagos norvég polgári életet élt: felnőtt, megnősült, gyermeket vállalt, vállalkozást alapított. Minden úgy alakult az életében, ahogyan lenni szokott. Habár fiától némileg eltávolodott, amióta felesége Alzheimere rosszabbodni kezdett, de nem ez hozott váratlan fordulatot az életében. Valami sokkal valószínűtlenebb, amire sohase gondolt volna: saját kis városában, amelyet ő „bútorozott be” az elmúlt évtizedekben, hirtelen áruházat nyitott a svéd IKEA. Harold fél éven belül csődbe ment, az élete széthullott, s miután nem maradt semmije sem, elhatározza, hogy bosszút áll azon az emberen, akinek nyomorát köszönheti: Ingvar Kampradon, az IKEA alapítóján.
A filmről olyanokat olvashattunk, hogy az év norvég vígjátékának szánták. Nem is csoda, a téma nagyon erős – egy olyan embert állít az események kereszttüzébe, mint Ingvar Kamprad. Izgalmas gondolat, hogy Kampradot, Európai egyik leggazdagabb emberét, a lapraszerelt bútor elterjesztőjét egyszer megtámadja egy olyan kiskereskedő, akit a terjeszkedésével tönkretett. Kamprad úgy van beállítva a filmben, mint egy közvetlen kisnyugdíjas, aki a saját régi kis Volvójával jár, turista osztályon utazik és rendszeresen együtt karácsonyozik az áruháza beosztottjaival.
Az izgalmas az, hogy nem csak az őt alakító Björn Granath, de a róla elmesélt mese is nagyban hasonlít a valósághoz, hiszen mondjuk egy Zuckerberghez képest Kamprad tényleg „egyszemélyes” vállalkozó, az IKEA (Ingvar Kamprad Elmtaryd Agunnaryd) a mai napig egyedül az ő tulajdona. Emellett tényleg Volvóval jár, tényleg van náci múltja, tényleg közvetlen kapcsolatot ápol az IKEA dolgozóival.
A film, ami róla és elképzelt támadójáról készült helyenként igen jó humorú. Az egyetlen probléma vele, hogy túl sokat akar. Szeretné bemutatni Haroldot, Kampradot, Harold ujdonsült kis félárva barátját, Ebbát, és Harold fiát, Jant is. Sajnos ez nemigen fér bele ebbe a 87 percbe.
Szívesen néztünk volna többet az IKEA-vezér „szerénykedő” hétköznapjaiból, hiszen az áruházban alvós jelenet, a sztorik az áttörést hozó ikeás termékekről nem csak szórakoztatóak a filmben, hanem érdekesek is. Ha átbillent volna egy Ingvar Kamprad életrajzi szatírává (lett volna benne annyi, úgy hisszük), na azt díjaztuk volna igazán.
