Minyonok (Minions), rendező: Pierre Coffin, Kyle Balda, szereplők: Sandra Bullock (Szávai Viktória), Jon Hamm (Nagypál Gábor), Michael Keaton (Bezerédi Zoltán), Steve Coogan (Epres Attila), szinkronizált amerikai animációs film, 91 perc, 2015. (12)
A sárga veszedelem
A Gru két részének anyagi és kritikai sikerén felbuzdulva az Illumiation Entertainment, mely a Universal animációs részlege, elérkezettnek látta az időt, hogy a nagy nyári blockbuster-csatába küldje parányi sztárcsapatát, a Gru filmek káoszkommandóját, a legtöbb gyermek és gyermeklelkületű felnőtt kedvencét, a minyonokat. Nagy orrú főhősünket most mellőznünk kell, jelen film azt a titkon mindenkit foglalkoztató kérdést veszi górcső alá, hogyan is kerültek banánfanatikus főhőseink abba a bizonyos pince-laboratóriumba. Egy eredettörténettel lesz tehát dolgunk. Illetve egy darabig…
Aki, mint jómagam is, minion fanatikusként nem bírt magával és rongyosra nézte a film bemutatóit, annak az első 10 perc felütése nem fog túl sok meglepetést okozni. Egy gyors, ám de annál frenetikusabb prológusban ismerhetjük meg a minyonok történetét az ősidőktől kezdve. Láthatjuk kudarcba fulladt kísérletüket a leggonoszabb gonosz keresésében. A sok félresikerült próbálkozás után aztán inkább elrejtőznek és saját kis mikroközösséget hoznak létre. A hosszú egyedüllét és gonosz-nélkülözés azonban hamar letargiába taszítja őket, hiszen főhőseink lételeme hogy a gonoszt szolgálják. Ezért három bátor minyon Stuart, Kevin és Bob felkerekedik, hogy egy rövid utazás és pár kalandos kitérő után elérkezzen Orlandoba a gonosz-konferenciára, ahol egy ügyes véletlennek köszönhetően csatlakoznak Scarlett Túlölőhöz, kinek nem titkolt célja az angol korona eltulajdonítása. Így főhőseink a szigetország felé veszik útjukat.
A Minyonok egy igazi egyszer nézős nyári blockbuster és ez sajnos nem csak az előnye, de a hátránya is egyben a filmnek. Az alkotók szemmel láthatóan nem tudták fenntartani az első fél óra eredetiségét és szellemességét. Scarlett Túlölő megjelenésével a humoros jelenetek száma is megcsappan, hogy átadja a helyét egy furcsa akcióorgiának, mely néha túlságosan intenzív, felnőttek számára túlságosan harsány, egy gyerek számára viszont félelmetes. (Gondolom a 12-es karika kiosztásában azért közrejátszatott a minyonokat láncfűrésszel kergető kifejezetten horrorisztikus karakter.) A végére még az a tézis is beigazolódni látszik, mely szerint egy blockbuster nem blockbuster anélkül, hogy egy várost porig ne rombolnának.
Minden negatívum ellenére maguk a minyonok továbbra is elképesztően vicces karakterek, a véletlenszerű csetlés-botlások a régi slapstick komédiák szellemét idézik, a 60-as évek történelmére tett kikacsintások is működnek és ha szemet hunyunk felette, hogy ezúttal hiányzik az az érzelmi plusz, ami a Gru-ban megvolt, egy kellemes másfél órás nyári kikapcsolódás lesz a jutalmunk a hűvös moziteremben.
