Lestat herceg


Anne Rice Lestat hercegLestat herceg – Vámpírkrónikák
Libri kiadó
600 oldal
Megjelenés: 2015. október 8.

Lestat a vámpír visszatért! Emlékeznek még rá? A vámpírra, akiből szupersztár lett, aki a Mennyek királynőjének szeretője volt, aki újra emberré vált, aztán vissza, megjárta a Mennyet és a Poklot és aki végül eltűnt a szemünk elől. Nem csoda, ha nem, hiszen idestova 7 éve találkozhattunk vele utoljára a magyar könyvesboltok polcain. A Kópé királyfi most ismét egy buja, borzongató, szívhez szóló, örömmel és könnyekkel telített, több ezer éven átívelő kalandra invitál a Sötétlő Erdőben.

Akkor, a Vérhozsannával a Mayfair boszorkányok és a táltos faj körében búcsúztunk el Lestattól. Most kicsit visszaugrunk az időben, a két történetszál keveredése előttre. Lestat kalandjaitól megcsömörlötten önkéntes száműzetésben járja a világot és mit sem törődik az Akasha pusztítása óta ismét magára talált vámpír faj sorsával.

A sötétség gyermekei lassan megtalálják a helyüket a modern világban. Bibliájuk a Vámpírkrónikák, melyek szereplői igazi hírességnek számítanak a fiatal vérivók körében. Tetteik és gondolataik az Ördög útját járók dogmáivá váltak. Az aranykor azonban nem tökéletes. Megszólal egy rejtélyes hang, ami az elszaporodott újoncok lemészárlására buzdítja az erőseket. A kárhozottak királynője nem uralkodik, az öregek, a Millenium gyermekei visszavonultak, a törzs pedig világszerte pusztul és útmutatás nélkül elveszett. Szükségük van egy vezetőre, egy mesterre, egy hercegre a fennmaradáshoz.

A kárhozottak királynőjéhez hasonlóan a történet itt is sok szálon fut. Újra megjelennek a régi karakterek, mondhatni ismét együtt a banda. A társaság pedig ezúttal még tovább bővül. Ősöreg, valódi halhatatlanok, nyom nélkül eltűnt és most újra felbukkant vámpírok és fiatal újoncok csatlakoznak már ismert hőseinkhez és olyan lényekkel is szövetségbe lépnek, akiket eddig teljes homály fedett.

Rice különösen jól ért ahhoz, hogy átjárót teremtsen a régitől az újba, és a Lestat hercegben ennek többször is tanúi lehetünk az Első Fészekalj és A Királynő Vérvonalának sok ezer éves vámpírjai által . Hogyan látja a halhatatlan szem ötezer év történelmét? Milyen volt megélni a nagy változásokat? Hogyan képes egy ősöreg teremtmény beilleszkedni a 21. századba?Lestat Tom CruiseA sok új szereplő háttértörténetét többnyire végignarrált fejezetek adják. Ezek a kevésbé eseménydús epizódok első olvasó számára kissé monotonak lehetnek, de akik tartottak már Rice könyvet a kezükben, azok megszokhatták a hasonló leírásokat. És mint mindig, Rice most is nagy hangsúlyt fektet a lélek dolgaira, ezek a fejezetek pedig tökéletesek arra, hogy megtudjuk, hogyan élte meg egy-egy karakter a saját történetét és miként látja visszatekintve mindazok tanulságát.

A megannyi történetszál mellett egy másik párhuzam A kárhozottak királynőjével, hogy bár az események középpontjában természetesen Lestat áll, most ismét egy mindenkit érintő, elemi problémával kerülünk szembe. A megoldás pedig ismét a vámpírok James Bondjára hárul, de kérdéses, hogy valóban ő-e a legmegfelelőbb személy erre a feladatra.

Rice-nak sincsenek igazán illúziói saját hősével kapcsolatban. Lestat kételkedik saját magában és ennek többször hangot is ad, de kiderül, hogy nem mindig a legerősebb vagy a legbölcsebb a legjobb választás. Néha a puszta önhittség indít el a kiválasztottak útján. Ahogy David is felel Lestat kételyeire: „Te vagy a mi világunk sztárja. Te tetted azzá magad.” De néha ha megkapjuk, amit akarunk, már nem is tűnik olyan jó ötletnek.

Amerikai megjelenése óta a Lestat herceg elég vegyesen kapott jó és rossz kritikákat. Legszembetűnőbb különbsége az eddigi Vámpírkrónikákhoz képest, hogy egy igazán modern történetet kapunk. Kényelmetlenül furcsa Iphone-nal fotózó és internetet böngésző, mindeközben nagyon is régimódi vámpírokról olvasni. Nem is beszélve a tudományos kutatásokról, ami itt nem fanatikus félőrültek tudománynak titulált válogatott kínzásai, hanem a vámpírok önmaguk iránti kíváncsiságának eredménye. Talán kicsit túl sok is ez a tudományosság, de pont ez az, ami még inkább hihetővé teszi Rice egyébként is következetesen felépített világát.

Minden más tekintetben tökéletes folytatása az eddigieknek. Nem is csak folytatás, hanem egyenesen összefoglaló, hiszen végre újból összeérnek a sok-sok éve szétszaladt szálak. Nincs senki, aki kimaradna, mindenki kedvence megkapja a saját kis szeletét a történetben.  A végkimenetel eléggé kiszámítható, de nem is maga az eredmény, hanem az oda vezető út inkább lényeges.

Egyetlen elhanyagolható, mégis szembetűnő probléma van, ami zavaró hiányérzetet hagy maga után. Ez pedig nem más, mint a folytatás. A Vámpírkrónikák eddig tíz kötetet számlált, a Lestat herceggel pedig a nyolcadik könyv után lépünk be a történetbe. Ezzel önmagában nem is lenne baj, azonban a könyv látszólag teljesen figyelmen kívül hagyja a kronológiailag következő két történetet. A Lestat herceg eseményei egyszerűen nem illeszkednek a már létező folytatáshoz, ez pedig kifejezetten bosszantó lehet annak, aki már olvasta őket. Megoldás lehet, ha a Mayfairekkel kevert történeteket egyszerűen nem tekintjük a kánon részének, vagy reménykedünk, hogy jön majd még egy könyv, ami talán magyarázatul szolgál. De ezt majd a jövő eldönti.

Akik most ismerkednek a Krónikákkal, ha tehetik, ne ezzel a könyvvel kezdjék. Az eddigi kötetek többnyire önmagukban is élvezhetőek voltak, a Lestat herceg azonban annyira tele van visszautalásokkal és a múltból előbukkant karakterekkel, hogy az előző könyvek ismerete nélkül kimondottan zavaros, sőt megkockáztatom, hogy már-már élvezhetetlen lehet.

Aki viszont eddig szerette Rice könyveit, valószínűleg ebben sem fog csalódni, a rajongóknak kifejezetten jó érzés lehet újra hallani régi kedvenceikről, hiszen a Lestat Hercegből nem marad ki senki. Emellett az egész könyv egyfajta nosztalgiával van átitatva, rengeteg az utalás a korábbi kötetekre, egy jelenetben például Louis épp az Interjú a vámpírralt olvassa. A Lestat herceggel igazán közel kerülnek hozzánk a Krónikák. Az itt fel-felbukkanó újonc vámpírok ugyanis maguk is a sorozat és a szereplők rajongói; ahogy Lestat velük viselkedik és hozzájuk szól, az egyfajta üzenet az olvasók felé.

A Lestat herceg egy hosszú szünet utáni tökéletes újrakezdés, ami még rengeteg lehetőséget tartogat. Hogy miket, azt valószínűleg hamarosan megtudjuk, hiszen Anne Rice folyamatosan dolgozik. A tanulságot mindenki szűrje le maga, hiszen akad bőven gondolkodnivaló.  Jó egészséget kívánunk hát a nemrég 74. életévét betöltött írónőnek és rengeteg ihletet, hogy még sok hasonlóan remek könyvvel örvendeztessen meg minket az elkövetkező években!10_8

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Cobain: Montage of Heck
Következő cikk A hét röhögései (110.)