Rick and Morty, készítők: Dan Harmon, Justin Roiland, színes, amerikai animációs vígjáték sorozat, 22 perc, 2 évad, 2013
Csak egy Vissza a jövőbe trollkodásnak indult az egész sorozat, aminek az lett a vége, hogy megkaptuk a legkomplexebb, legrészletgazdagabb és legigényesebb humorú animációs komédiát, amiben egy tudós nagyapa kalandjait követhetjük végig az unokájával. Azonban a nagypapa itt alkoholista, a fiú meg jó szándékú, de kicsit szerencsétlen. Ennek ellenére azonban mindannyian azokba az alternatív univerzumokba szeretnénk utazni, ahova ez a páros jut el hétről hétre.
Az animációs sorozatokra nehezen veszi rá magát az ember, pedig mindenkinek vagy egy kedvence. South Park, Family Guy, Simpsonék; felnőttünk rajtuk, a színészek nem öregszek, a poénok mindig aktuálisak és mindenkinek van egy favoritja, mindenkinek van egy olyan rajzolt karaktere, akin teleszájjal tud nevetni. Azonban minden bántás nélkül kimondhatjuk, hogy bár aktualitásukból nem feltétlenül vesztenek, akkoris megporosodnak, mert a mechanizmus nem sokat változik. Ami régen pörgősnek számított és újnak, az ma már kicsit lassú és könnyen megszokottá válik.
Pontosan ebben új a Rick and Morty. Valami sokkal töményebbet kapunk, sokkal pörgősebbet, pedig csak pár könnyen meghatározható és egyszerűen megrajzolt figuráról van szó. Zseniális a sorozat, főleg a humora, amin a legnagyobb hangsúly van. Ez nem könnyű folyamat, persze a kérdés az, hogy kinek mi az ingerküszöbe, van akinek a könny is kicsordul a szemében egy szilveszteri SAS-kabaré láttán, így ennél szubjektívebb fogalom kevés van, de talán mégsem túlzás azt mondani, hogy a Rick and Morty humorban az intelligens fajta. Egyszerűen váratlan és rettenetesen szemtelen amit tesz és a nézőnek meg sem fordul a fejében, hogy ezt bevállalnák. De nemhogy bevállaják, hanem azon jóval túlmennek. A kiszámíthatatlan mindig jó, ezért van az, hogy néha önkéntelenül is az első reakciónk a nevetés, amikor valaki csak úgy elesik az utcán, mivel a szituáció a semmiből jött, így egy tized másodperc alatt komikummá formálódik az ember fejében. Pontosan ezért van az, hogy sokkal kevésbé nevetünk fel olyan videón, amikor valaki mondjuk gördeszkázás közben esik el, mert ott ugye sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az esés bekövetkezik. Ez a sorozat pontosan ezt a hibát nem követi el. Rick és Morty egy percig sem kiszámíthatóak, ezenkívül rendkívül részletesek és töménytelen poén van egyetlen viccen belül. A titka meg az, ami az ilyen típusnak általában: popkult utalásokkal dolgozik. Arra van igény, mindig is volt, kritizálni, groteszken hozzányúlni a témához, fekete humorral dobálózni. Ezt állatira szeretjük, pláne ha mindez annyira jól ki van dolgozva és mégis olyan őszinte és minden erőlködést mellőző, mint a Rick and Morty-ban.
Amúgy a sorozat alapkoncepciója az, hogy van egy család, a tehetetlen apukával, az önmagát kifejezni igyekvő apakomplexusos édesanyával, a kamaszodó lányukkal és a kicsit egyszerű, de jólelkű fiukkal, akiknél pluszban ott lakik még a nagyapjuk, Rick, aki egy alkoholista tudós. Minden résznek nagyjából az a lényege, hogy a fiú-unoka, Morty, különféle csillagközi és párhuzamos univerzumokkal körülölelt kalandokba csöppen a nagyapjával. A sci-fi téma amúgy is nagy divatját éli most, mert a szürke hétköznapokra már bőven ráunt a néző. 
Megkérdőjelezhetetlenül a Vissza jövőbe komédiája ez, ahol Doki és Marty most Rick és Morty és még családi kötelék is található köztük. Az alternatív univerzumok hihetetlen részletgazdagok, annyi apróságot rejtenek, amin még akár a harmadik megnézésre is találhatunk újonnan felfedezhető poénokat. Pedig egyelőre csak két évaddal kell beérnünk, a 2013-ban indult animációs komédiából, de már a harmadik évad is úton van.
És a Rick and Morty további erőssége, hogy a humora ellenére, ami magabiztosan viszi a pálmát, mégis olyan drámai fordulatokkal szolgál, amik valami hihetetlenül megérintik a nézőt. A gondos zeneválasztás hozzásegít ehhez és néha értetlenkedve nézünk magunk elé, hogy egy alkoholista, folyamatosan böfögő férfi jelentéktelennek tűnő élete és saját maga által okozott problémái, hogyan képesek ennyire mélyen érinteni minket. A szereplők néha komplexebb személyiségfejlődéssel bírnak, mint egy egy jobb, amerikai drámasorozat. Ráadásul, ha még tovább akarunk ámulni, akkor elmondom, hogy igaz: Ricknek és Morty-nak valóban ugyanaz a személy kölcsönzi a hangját.
Talán azért képes annyira ütni, mert borzasztóan közel érezzük magunkhoz az egész világot, nem azért, mert nekünk is van egy űrhajónk, vagy mert a nagyapánk a házunk pincéjében issza üvegből az alkoholt és robotokat talál föl szabadidejében és nem is azért, mert épp pubertás-korba lépő kisfiúk vagyunk, mint Morty, de az a légkör, az a groteszk élet és az a fajta humor, ami néha tényleg csak arra van, hogy a napi drámát túléljük, na az pontosan nekünk íródott.
Miután már úgy érezzük, hogy mindent láttunk, az Inceptiont kifigurázó résztől kezdve, egészen a bolygóközi tehetségkutatóversenyig, a schrödinger macskáival telezsúfolt égig és az eszméletlen részletes univerzum TV-csatornákig, valamint az otthon ülő székekig, akik pizzán keresztül rendelnek telefont (ez nem elírás, hanem a szerepcserék eszméletlen logikus és hihetetlenül jól tálalt szatírája) akkor Morty az egyik részben összefoglalja egyetlen mondatban azt, ami ma van:
„Nobody exists on purpose, nobody belongs anywhere, everybody’s gonna die. Come watch TV.”
És bár a Rick and Morty nem akar nagyot mondani, látszik, hogy nem izzad tőle a képernyő, hogy valamit elénk rakjanak, de pont ezért esik annyira jól, hogy mégis megteszi és közben fel is háborít, hogy ennyire könnyeden. A Rick and Morty egyetlen hibája, hogy nincs belőle rögtön 10 évad és a magyar változatra még mindig várnunk kell. Bár egyszer vendégszerepeltek Simpsonéknál, de az csak a bemelegítés volt.
[…] Teljes cikk olvasása az HETEDIKSOR.hu-n… […]