Briliáns elmék

Briliáns elmék (Suits), készítő: Aaron Korsh, szereplők: Gabriel Macht, Patrick J. Adams, Rick Hoffman, Gina Torres, Sarah Rafferty, Meghan Markle, színes, amerikai vígjáték és drámasorozat, 44 perc, 5 évad, 2011-

Van az úgy, hogy az ember Saul Goodmant hívná, ha ügyvédre lenne szüksége egy fiktív valóságban, de a biztonság és a siker kedvéért lehet inkább Harvey Specterre kellene bízni a képzeletbeli ügyeket, aki a fiatal és zseni segédjével oldja meg a problémákat, akivel egy olyan titkot őriznek, ami megboríthatja mindkettőjük életét, de addig is, 0-24 óráig feszül rajtuk az öltöny miközben New York felhőkarcolóinak irodáiban mászkálnak és közben nagyon könnyedén szórakoztatnak.

Egy nem túl érdekes történeten keresztül bemutatják egy ügyvédi iroda mindennapjait, aminek garantáltan nincs köze a valósághoz, legalábbis nagyon nehéz elképzelni. Kezdve azzal, hogy ennyi szép és öntudatos nő még egy Victoria’s Secret divatbemutatón sincs, de ha ezen még túl is lépünk, akkor is nehéz megemészteni, hogy szinte minden ügy ekkora hatással legyen az ügyvédek életére.

Rendkívül ízléses és egyből megszerethető, izgalmas pilotot nyomtak a készítők, ami hogyha megtetszik, akkor valószínűleg maradunk pár évadra.

Harvey Specter (Gabriel Macht), a sikeres és egoista ügyvéd felvesz maga mellé – a véletlennek hála – egy ügyvédbojtárt, aki egy született zseni, ugyanis fotografikus memóriával rendelkezik. A kötelezően előjövő gond azonban az, hogy a srác, Mike Ross (Patrick J. Adams), bár valóban letette a jogi szakvizsgát, nem végezte el az iskolát. Diploma nélkül meg nem gyakorolhatná ezt a praxist, de Harvey mégis maga mellé veszi a fiút, amivel abban a szent pillanatban máris veszélybe sodorta a cégét, önmagát, a fiút és az összes jövőbeli ügyet. Nagyjából ez történik az első körben a Pearson és Hardmen névre hallgató ügynökségnél, aminek van egy tekintélyes főnökasszonya Jessica (Gina Torres), egy talpraesett jogi asszisztense Rachel (Meghan Markle), aki nyilván összeszűri azt a bizonyos levet Mike Ross-szal, csak ki kell várni. Plusz ott van még a dögös titkárnő Donna (Sarah Rafferty) és a sorozat magasan legkiválóbban megapplikált karaktere, a kicsit konkurenskedő ügyvéd, Louis (Rick Hoffmann).
A modernkori Mad Menre emlékeztető díszletirodában folynak az ügyek, amik megoldásának struktúrája vészesen hasonló akármelyik kórházas/nyomozós/rendőrös sorozathoz, ahol van egy ügy, van egy betegség, amit egy trükkös csavarral a vége előtt öt perccel a legnagyobb izzadságcseppek közepette megoldanak. Természetesen közben a háttérben játszik a magánélet is, meg az egy évadon keresztül futó főszál. A sorozat már öt évad óta dolgozik ezzel a recepttel, amitől lehetne unalmas is, egyeseknek biztosan az, de a Briliáns elmék egyik legnagyobb értéke, hogy nem akar több lenni annál, ami. Ez egy szórakoztató sorozat, van benne dráma, nagyon csinos nők, komoly férfiak, pontosan behatárolható karakterek, jól megírt párbeszédek és egy átlátható történet, amiben nem hagynak kérdéseket; és ezekben a jellemzőiben a sorozat tényleg igényes.

A történet oszlopai maguk a karakterek, ami azért meglepő, mert nincsenek durván szétdimenzionálva, mégis nagyon egységesen működnek együtt.

A főszereplő alapvetően Harvey Specter, aki mindig rettenet elegáns, nem csak öltözködésben, hanem szemétkedésben is és természetesen nárcisztikus, aki képtelen veszíteni. Drága whisky-t iszik és a város bármelyik tűsarkakon mozgó nőjét megkaphatja, de az érzelmeit szinte soha nem mutatja ki. Legalábbis kezdetben, természetesen van elvárható karakterfejlődés nála, amit főleg Mike-kal való barátsága vált ki. Valamint Donna, a titkárnők titkárnője, aki Harvey-nak olyan szintű jobb keze, hogy már a bal is. Természetesen Donna is eszméletlen csinos, iszonyatosan pörgős, mindent megold, néha már idegesítően bármit, de rettenetesen lojális és egy percre sem tagadja meg önmagát. (A két színész amúgy a valóságban is legjobb barát.)

Mike és Harvey hatásmechanikája az, hogy mindketten tisztelik egymást, pedig nem mindig játszanak egy csapatban. Mike igazságérzete túl nagy, túl jólelkű gyerek és szeretné, ha Harvey is jobban ilyen lenne, míg Harvey ezzel szemben arra tanítja meg Mike-ot, hogy néha félre kell tenni az érzelmeket, mert csak akkor juthat előrébb. A barátságuk egyre inkább elmélyül és többször mentik ki egymást a bajból, jól működnek együtt, nagyon rendben vannak a párbeszédeik, a folyamatos filmidézetekkel való dobálózásuk az Apokalipszis mostból, a Star Trekből, vagy a Holt Költők Társaságából, amikkel folyamatosan csipkelődnek.

Mike tényleg az aranyszívű betyárgyerek szerepet tölti be, amit nem is kell jobban túlcifrázni, tudja magáról, hogy tehetséges, de úgy csinál mint akit nem érdekel, egészen addig, amíg a csalásuknak hála mégis valóra válni készül az álma, hogy ügyvéd legyen. Nem árulunk el vele nagy titkot, de minden évad egyik alapvető konfliktusforrása, hogy kik, hányan, mikor, hogyan tudják meg a cégen belül és kívül, hogy Mike valójában nem ügyvéd. Van aki emiatt dühös lesz, van aki megbocsájt és van aki saját céljai eléréshez használja az információt. Általában ezzel el is tudnak húzni egy-egy évadot. Természetesen a szerelem is kopog Mike ajtaján Rachel személyében, aki nagyon csinos, okos, kedves és halálosan unalmasan szerelmesek egymásba.

Az egyik főszereplő, akit muszáj megemlíteni még, Louis Litt, aki a sorozat Barney Stinsonja. egy epikus jellem, a karakter borzasztóan jól van kitalálva, egyszerre kicsinyes, flegma, idegesítő, különc, de valahol mégis nagyon szerethető és ami az egésznek az ízét adja, az maga a színész, Rick Hoffmann, aki ezzel a szereppel felejthetetlen. Ő Harvey állandó konkurenciája a cégnél, akiknek a barátsága nem olyan kézzel fogható és mindig valami konfliktusba keverednek egymással, azonban végül mégis mindig utat tör a tisztelet mindkettőjüknél. Ha maguktól nem is képesek kibékülni, akkor Jessica (Gina Torres), az iroda főnökasszonya mindig megbékíti őket. Természetesen a főnökasszony is egy hatalommániás nő, aki rettenetesen elegáns és akit néha nagyon nehéz kedvelni, de nélküle sok minden szabadon kószálna, aminek nem szabad.

Ezek a szereplők szinte egy családdá növik ki magukat és azt az egyszerű üzenetet küldik, hogy a pénznél és a hatalomnál mindig fontosabb lesz, hogy kire számíthatsz a bajban és ki számíthat rád, ha balhéba keveredett.

A Briliáns elmék történetileg nem a legdurvábban izgalmas, azonban ettől függetlenül mégis kihagyhatatlan anyag, ha szórakozásra vágyunk. A jelenetek ritmikussága, a jó zene és a többnyire minőségi színészválasztások, az ízlésesen és kifogástalanul, pont jól átsütött karakterekkel könnyed kikapcsolódást nyújtanak.