
Hitlernek csak egy golyója volt
Mikor az ember már azt hinné, hogy az óceánon túlról csak szuperhősös CGI orgiák meg hipercuki, gyerekek nélküli felnőtteknek is szánt, de valójában rémesen irritáló rajzfilmek érkezhetnek, akkor végre megrázza magát valaki, és az arcunkba tol két nihilista antihőst, eszméletlenül fekete poénokkal. ARendes fickók – kritika

Egy darabig okésan mentek a dolgok: jött a Halálos fegyver 2, Az utolsó cserkész, Az utolsó akcióhős és az Utánunk a tűzözön, majd bekövetkezett a filmszakadás – mindenféle értelemben. Blacket is utolérte közhelyszerűen az a végzet, ami a nem túl nagy számú befutott forgatókönyvíró sorsának várható végkifejlete. Éveken át tartó medencés házibulik, droghegyek, botrányok, kreatív kóma, és még jó pár olyan dolog töltötte ki az életét, ami rendesen hozzájárult ahhoz, hogy megfeledkezzenek róla az álomgyárban. Végül aztán 2005-ben kibalhézott egy filmet magának, ez lett a Kiss Kiss Bang Bang, és itt már nemcsak íróként, hanem rendezőként is bemutatkozott. A frissen kijózanodott Robert Downeyt, valamint Val Kilmert felvonultató és abszurd vígjátéki elemeket is tartalmazó buddy movie ugyan jó kritikákat kapott, és az utókor kultuszfilmmé avatta, de a bevétel messze alulmúlta a várakozásokat, így aztán egy jó ideig megint nem találkozhattunk a jobb sorsra érdemes filmkészítő nevével.
A film valójában egy noir-paródia, benne két lecsúszott figurával, akik eleinte természetesen ki nem állhatják egymást, de aztán egyesítik erőiket. A helyszín az 1977-es Los Angeles, és noha akad egy-két anakronizmus (pl. egy London Calling poszter a falon), Black ebben az érában is otthonosan mozog. Főszereplői egyszerre hősök és antihősök, akik időnként meglepően balfasz módszerekkel próbálnak kibogozni egy bonyolultnak tűnő ügyet. Érdekes, hogy egyik sztárt sem feltétlenül vígjátékokból ismerhettük eddig, de mégis rendkívül otthonosan mozognak a poénkodásban. 
A magunk részéről nagyon szívesen megnéznénk egy Rendes fickók 2-t, viszont a 11 milliós nyitóhétvége minden bizonnyal eleve eltörli a folytatás lehetőségét. Annak viszont roppant mód örülünk, hogy egy korábban leírt nagy tehetség (aki ráadásul nagyszerű interjúalany hírében is áll) ismét magára talált, és felelősségünk tudatában jelentjük ki, hogy nála biztosan jó kézben van a feltámasztási szakaszban járó (és remélhetőleg Arnold Schwarzeneggert is bevető) Predator franchise.


