Mindenki tisztában van azzal, hogy az 1999-es Mátrix forradalmat idézett elő a filmiparban. Andy és Larry (vagyis nemváltásuk után Lana és Lilly) Wachowski remeke magasra tette a mércét, olyan komplex világot teremtve meg, aminek minden egyes darabja kulcsfontosságú a teljes megértéshez.
A folytatások, az Újratöltve és a Forradalmak 2003-ban azonban megmutatták, hogy nem minden lehet tökéletes. Bár a két film közel sem sikerült olyan emlékezetesre, mint az első, azért az Újratöltve még adott némi újítást, főként látvány terén, amit a Forradalmak lerombolt. Ennek a túlbonyolított forgatókönyv, a nyakatekert dialógusok lehetnek az okai, ámbár a látvány kárpótolt ezek hiányosságaiért (csak magában a híres autóüldözéses jelenetért építettek egy két és fél kilométer hosszú háromsávos autópályát egy katonai bázison, és ezt az egy részt tizenegy hétig forgatták közel negyven kamerával összehangolva). Viszont azt kevesen tudják, hogy készült egy animációs film (Animátrix – 2003) és két játék is (Enter the Matrix – 2003, és The Matrix – Path of Neo – 2005) az érához kapcsolódva, amik tartalma nagyban hozzájárul a teljes sztori megértéséhez, viszont minőségük és megvalósításuk nagyrészt gyatrára sikeredett.
Animátrix (2003)
Kezdjük az animációs filmmel: az Animátrix 2003-ban jött, látott és győzött. A film első és második részéhez szorosan kapcsolódva ad kiegészítést (és valamilyen szinten az Enter The Matrix játékokhoz is), ugyanis ebben magyarázzák el azon történéseket, amik a gépek uralta világ megszületése és Neo megjelenése között elteltek. Láthatjuk, hogyan lázadtak fel a gépek az emberek ellen, vették át az irányítást, elmeséli Zion bukását, majd az első ellenállókat és maga a rendszer működését. Az Animátrix érdekessége, hogy több kisebb, összesen kilenc történetből áll össze, és ezek mindegyike más-más technológiával készült. Van közöttük gyönyörűen kivitelezett számítógépes animáció (2003-ban járunk, pár évvel a Final Fantasy: A harc szelleme után), anime- és cyberpunk, valamint film-noir stílus is. Ráadásul mindegyik részt más-más híres japán rendező készítette, figyelembe véve a trilógia hangulatát és a szülőatyák (anyák) történeteit, mivel a Wachowski-tesók csupán négy szegmenst írtak, a többit rábízták a rajzfilm készítőire. Feltűnnek az epizódokban az alapszereplők (Neo, Trinity) is, akiknek az eredeti színészek adták a hangjukat, illetve a zenét is az a Juno Reactor készítette, aki a filmekét is szerezte. Az első epizódot, az Ozirisz utolsó útját az Álomcsapda c. film előtt vetítették a mozikban, majd 2003 júniusában a többivel együtt megjelent DVD-n, kivívva a kritikusok (Rottentomatoes-on 88%-os értékeléssel nyitva) és az animerajongók elismerését. Az Animátrix sikere megalapozta a további hódítást, ezek után nem meglepő, ha más platformokon is igyekeztek maradandót alkotni a szerzők. Más kérdés, hogy ez mennyire sikerült… (spoiler: nem pont úgy, ahogy szerették volna).
Enter The Matrix (2003)
A háborúban a legfontosabb taktika, hogy minél kevesebb idő alatt minél több fronton egyszerre támadjunk. Ez hatványozottan igaz Wachowskiékra is: az Animátrixot még be sem mutatták, de ők már a Shiny-val karöltve elkészítették a filmek spin-offját számítógépes és konzolos játék formájában (a Shiny-ról dióhéjban: egy amerikai játékfejlesztő cég, akik számos nagy sikerű játékot tettek le az asztalra, elég az MDK-ra vagy a Messiah-ra gondolni, így nagy tapasztalattal és renoméval rendelkeztek a 2000-es évek elején). A játék kiváló kiegészítést nyújt a filmekhez, megválaszolva néhány kimaradt vagy átugrott történetszálat. Az Ozirisz űrhajó legénységeként Ghost és Niobe történetét ismerhetjük meg, akik felváltva segítenek Neo-nak előkeríteni a Kulcskészítőt , eljutni a Merovingihez és Smith ügynökhöz.
Minden adva volt tehát a sikerhez: a főszereplők hangját az eredeti színészek adták, a zenét a film zeneszerzője, Don Davis alkotta, a történetvezetés is pazar, illetve ami kiemeli a játék különlegességét, azok az átvezető videók. Ezeket ugyanis direkt a játékhoz forgatták a film során, és a színészek majd’ mindegyike szerepet kapott, átemelve a film varázsát a játékba. Az Orákulumot alakító Gloria Foster utolsó megjelenése ebben a játékban látható, sajnos ő két évvel a megjelenés előtt, 2001-ben elhunyt. Trinity és Neo megjelenése üdítően hat a játék során, a habot a tortára Monica Bellucci és Jada Pinkett-Smith csókja teszi fel, ami nagyon emlékezetesre sikerült. Sajnos mindez nem volt elég a makulátlan mennybemenetelhez. A játék már 2003-ban is elavultnak számító grafikát kapott, a szereplők és a környezet kidolgozottsága sivár és kritikán aluli, a pályaelemek gyakran csak akadályként funkcionálnak, a filmet híressé tévő bullet-time effektus modellezése gyatrára sikerült, az átvezető videók minőségét a játék terjedelme miatt megkurtították, ennek tetejében kész kínszenvedés volt az irányítás. A kritikusok nagyrészt lehúzták az értékelésnél, a rajongók is csalódtak a félkész termékben, mégis meglepően sok, közel 2,5 millió példány kelt el a megjelenéstől számított első hat hét alatt, majd ez a szám két hónap után megduplázódott. A siker tehát nem maradt el, a minőséggel ellentétben.
The Matrix – The Path of Neo (2005)
Mivel a rajongók az első játékból hiányolták a főkarakter irányításának lehetőségét, plusz Larry és Andy, vagyis Lana és Lilly vágószobájában maradt még egy kis kivágott nyersanyag az első filmből, így adta magát a történet, hogy a főszereplő Neónak a történetét képernyőre álmodják (úgy látszik, Hálivúdban nem tanulnak a hibákból). Merő oktondiságból ismét az ekkor már erősen döglődő Shiny-t kérték fel, akik egy második pénzügyi sikert reméltek, így igent mondtak az újabb epizódra. Éppenséggel csak a fizikai motort, a grafikát és a játszhatóságot felejtették el két év alatt tovább fejleszteni, így gyakorlatilag ugyanazt a látványt kaptuk másodjára is (a technikai fejlődésre jó példa a szintén 2005-ben megjelent F.E.A.R.). Hiába ismét az eredeti színészhangok, a főszereplő személye, az éppen pislákoló mátrix-utóhatás, a bukás most nem maradt el. Rá is szolgált a hírhedtté válásra: a befejezés adott egy akkora pofont a rajongóknak, amit a mai napig nem hevertek ki. Kicsit sem meglepően ezek után, na és persze tanulva az ETM fogadtatásától, a játékosközönség nem volt vevő az újabb rókabőrre, így a kezdeti eladási példányszámok hamar visszaestek, és a Shiny egy év vegetálás után beolvadt a Double Helix Games-be. A Mátrix-franchise ezzel a bukással végleg lezárult, és bár mostanában ismét szóba került egy folytatás lehetősége, abból egy darabig úgysem lesz semmi.
Következő cikkünkben összeeresztjük a filmtörténelem két legismertebb idegen ragadozóját, számot adunk a Múmia reboot előtti csúfságáról, illetve megemlítjük a Marvel és a DC egy-egy tévútját.
