Lucifer, készítő: Tom Kapinos, szereplők: Tom Ellis, Lauren German, D.B. Woodside, Lesley Ann Brandt, Rachel Harris, színes, amerikai, krimi, dráma, vígjáték sorozat, 42 perc, 1 évad, 2015- (12)
Az Ördög szabadságra ment és elhagyta lakhelyét, amivel csupán annyi a gond, hogy néha azt érezzük mi viszont a pokolban járunk, amikor ezt a sorozat kell néznünk. Természetesen senki nem kényszeríti ránk, hogy nyomon kövessük a legújabb nyomozós sorozatot, amiben detektívek helyett bibliai figurákba ütközünk, de elvártuk volna a készítőktől, hogyha már megpróbálnak valami egyedivel operálni, akkor tegyék oda magukat rendesen és ne akarjanak megfulladni a klisétengerben.
A Lucifer producere az a Tom Kapinos, akinek a Kaliforgiát is köszönhettük, így valami jobbra számítottunk, mert bár az említett sorozatnak is csak az első évadait élveztük önfeledten, de azt legalább őszintén. Ráadásul a történet alapja képregényen nyugszik, amiből szintén látunk manapság jól megvalósított műveket, de a Lucifer tulajdonképpen pont olyan, mint egy alkoholmentes vodka; ízre rossz és semmi értelme nincsen. Ennek ellenére mégsem nézhetetlen a sorozat; valójában egy szemvillanás alatt képes vérbeli guilty pleasure-ré olvadni a nézők szájában és a közmondásos könnyed kikapcsolódást biztosítani.
Főszereplőnk Lucifer Morningstar (Tom Ellis), aki megunva a poklot beköltözik az Angyalok városába, Los Angelesbe, ami a legklisésebb költőiség amivel valaha dolgunk volt. Lucifer egy sármosnak beállított karakter, akinek ördögi szokásai viszonylag családbarát jellemzőkkel vannak kiemelve; néha gyorshajtást követ el a sportkocsijával, nem veti meg az alkoholt, night clubot üzemeltet és cseppet sem monogám életmódot folytat. Ami azonban furcsa, hogy nem igazán gonosznak van feltüntetve, mind inkább egy kifinomult és cinikus úriembernek, amit a sorozat cselekménye azzal magyaráz nekünk, hogy a rossz cselekedeteket alapvetően az emberek követik el szabad akaratukból és nem az ördög jóvoltából. Lucifer csupán a büntetést hajtja végre ezeken a vétkezőkön. Aztán főszereplőnk megismerkedik az angyali szépségű Chloe-val (Lauren German), aki az egyetlen olyan embernek bizonyul, akire nincsenek hatással Lucifer trükkjei és sármja. Chloe nem mellesleg nyomozóként dolgozik és a sors úgy hozza, hogy Luciferünk elkezd neki segíteni a rendőri munkájában, aminek következtében egyre szimpatikusabbak lesznek egymásnak, pedig a kezdetekkor a nő még ki nem állhatja Lucifer nárcisztikus és akaratos oldalát.
Lucifer természetesen egy percig nem tagadja, hogy ő maga az ördög, de nem nagyon hisz neki senki, még a pszichológusa is azt gondolja, hogy csupán metaforaként alkalmazza ezt a megnevezést.
Az egy részes nyomozásokról kár is szót ejteni, maximum egy óvodás csoport számára lehetnek rejtélyesek, de egy gyakorlott nézőt kifejezetten untatnak. Az átívelő szálak egyike, amibe Chloe rendőr exe is belekeveredik már egy hajszálnyival izgalmasabb, de valójában az is rettenetesen kiszámítható, viszont a másik konfliktushelyzet már nem az és jól látszik, hogy a következő évadokban azon lesz a hangsúly; ez nem más, minthogy Isten leküldi az egyik angyalát (D.B. Woodside), akinek rá kellene vennie Lucifert, hogy menjen vissza a Pokolba, mert most éppen senki nem őrzi a gyehenna a tüzét és ebből bizony még baj lehet.
Nem tudom azért hívják e ezeket a fajta sorozatokat limonádénak, mert túl vannak cukrozva, könnyen elkészíthetőek és széles közönséget képesek kielégíteni, ha éppen nincs nagy igény másra, de a Luciferről ez mind elmondható. Minden borzasztóan egyszerű benne; a szereplők, a szépségük, a sztori, a humor és a nagyon óvatos kis társadalomkritika. De minden mozdulatuk, sőt még az arcjátékuk is kiszámítható. Viszont ezzel együtt itt jegyzem meg, hogy lehet rajta nevetni és simán meg lehet kedvelni a karaktereket. Főleg Lucifert, akit Tom Ellis alakít és baromi jól hozza az önérzetes, cinikus, akaratos, néha gyerekes karaktert, aki őszintén képes rácsodálkozni az emberiségre és még egy kis karakterfejlődésen is átmegy, amikor felfedezi magában az önzetlenséget. Azonban ő az ördög maga és bár minden második részben van egy félperces jelenete, amikor kegyetlenbe megy át az arca, de ez borzasztóan hiteltelen lesz. Lauren German karakterével az volt a gond, hogy nem nagyon tudták eldönteni milyen típusnak szánják őt. Néha egy igazi badass csajt látunk, aki ártatlanul szexi, de olykor azon kapjuk magunkat, hogy borzasztóan szerencsétlen és teljesen logikátlan, hogy egy ennyire racionális nő hogyan képes egy csomó természetfeletti jelenség fölött szemet hunyni.
A Lucifer, ami a FOX gyermeke, jelenleg a Viasaton3-on fut és a sorozatot nézve egyszerűen el kell fogadnunk, hogy nem minden gyártó vágya, hogy leszállítsa nekünk a legújabb Breaking Badet, vagy Drótot. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor viszont nem vitás, hogy tényleg könnyedén képes minket szórakoztatni, bár a mennyekbe nem repít. A következő évadba viszont, ami már be van rendelve, csak akkor lesnénk bele, ha véletlenül bekapcsolva maradna a TV.
