Szellemirtók (Ghostbusters), rendező: Paul Feig, szereplők: Chris Hemsworth, Melissa McCarthy, Kristen Wiig, Leslie Jones, amerikai akció-vígjáték, 117 perc, 2016. (12)
Kell egy csapat?
A lányok, a lányok, a lányok angyalok… és kezeslábasba öltözve, egy halottaskocsiban ülve szellemeket kergetnek New York utcáin.
Erin Gilbertet (Kristen Wiig) egy férfi keresi fel azzal, hogy egy régi New York-i épületben – mely ma múzeumként funkcionál – az egykori tulajdonos őrült lányának szelleme kísért. A férfi egy könyv után talál rá Erinre, amit Abby Yates-szel (Melissa McCarthy) közösen írt a szellemvilágról, és amit legszívesebben letagadna. Erin ugyanis éppen arra vár, hogy a tudóstársadalom a tagjai közé fogadja, a szellemvilágba vetett hit pedig nem kifejezetten jó ajánlólevél. Abby azóta is szellemekre vadászik, jelenlegi társa a kissé furcsa, ám zseniális mérnök, Jillian Holtzmann (Kate McKinnon). A szóban forgó épületben aztán olyan jelenségek várják őket, amiről mindig is álmodtak, és nem kell sokat várni arra, hogy városszerte megismétlődjenek. Mivel a szellemvadászatnak köszönhetően Erin elveszti a munkáját, a három nő összefog, és elkezdi hivatásszerűen űzni ezt a tevékenységet. Csatlakozik hozzájuk a színészettel kacérkodó, elképesztően buta recepciós, Kevin (Chris Hemsworth) és a peronőr Patty Tolan (Leslie Jones), aki úgy ismeri a várost, mint a tenyerét. A szellemeket egy őrült Rowan North (Neil Casey), szabadítja rá a városra, vele kell felvenniük a kezeslábast és a harcot. És természetesen itt van nekünk az idióta Bradley polgármester is (Andy Garcia), aki a lehető legrosszabban kezeli a helyzetet.
Három évtizeddel ezelőtt volt egy Szellemirtók című film, amiben négy férfi szellemeket irtott. A nagy sikerre való tekintettel, öt évvel később ugyanaz a négy férfi ugyanúgy szellemeket irtott, ez volt a Szellemirtók 2. Kritikám alanyában négy nő irtja a szellemeket, így semmi kivetnivaló nincs abban, hogy ez is a Szellemirtók címet kapta. Az újrakezdésben feltűnnek az eredeti szereplők, felcsendül az eredeti filmzene és a régi szellemek rémisztgetnek. A lányokon kívül történt még egy fontos változás, az 1959-es Cadillacet lecserélték egy 1982-esre. A film lehetne akár vicces is, persze ehhez az kellett volna, hogy vicces mondatokat adjanak a szereplők szájába, de nem tették. A legtöbbje, szexista, erőltetett, de leginkább semmilyen.
Pedig a lányok működnek. Na jó, Melissa McCarthy már annyi Paul Feig filmben szerepelt, hogy észre sem vette, ez már megint egy másik. Ugyanakkor Kristen Wiig szétszórt tudós karaktere imádnivaló, Kate McKinnon pedig zseniális. A vagány mérnök olyan, mintha Harley Quinn és Angus MacGyver szerelemgyereke lenne. Kicsit őrült, kicsit beteg, kicsit háztartási hulladékból csinál atombombát és egy kicsit iratkapocsból plazmavetőt. Chris Hemsworth gondolom ellenpontozásként került a filmbe, én simán meglettem volna nélküle is. Olyan, mint azokon a videókon, amiket a Marvel filmek forgatási szüneteiben vesznek fel. Az eredeti felállásban is volt egy afro-amerikai, így ebben is van. A Leslie Jones alakította Patty az, aki a két lábbal a földön járó, józan paraszti ésszel gondolkodó, gyakorlatias embereket képviseli, ráadásul rengeteg történetet ismer a város múltjáról.
Mindezek ellenére én mégsem tudtam szeretni, mert valahogy túl sok. A szellemvilágot megidéző meg nem értett zseni játéka meggyőző, indítéka ellenben kissé zavaros. A cselekmény nincs túlbonyolítva, a dialógusok néha fájnak, a CGI ma már nem szabad, hogy gond legyen (szokott), a zene ugyanaz, de mégsem…a lányok?…a lányok egy kicsivel többre hivatottak. Nem ájultam el, de nem is éreztem azt, hogy ellopták az ifjúságomat. Nincs bennem sem harag, sem csalódás, de három napig tartó, eszméletlen buli sem fog következni.
A Szellemirtók szórakoztató, de garantáltan jobban szórakoztam volna, ha ott lettem volna a forgatáson, mert egész jó móka lehetett. Csakhogy nem voltam.
