A kis kedvencek titkos élete (The Secret Life of Pets); rendező: Chirs Renaud; szereplők: rajzfilmfigurák; amerikai családi animációsfilm, 87 perc + 5 perc rövid kísérőfilm, 2016 (6)
Menekülés New Yorkban
Az Illumination feltette nekünk azt a kérdést, hogy vajon mit csinálnak kis házi kedvenceink az alatt, míg mi nem vagyunk otthon? Valójában ezt, de a film azért ennél tovább merészkedik.
Hogy ez jó? Nos, akit a tavaly nyári teaser győzött volna meg a megtekintésről, annak nem biztos. A zseniális, csak lazán kötődő kis szkeccsekből viszont aligha lehetett volna fenntartani egy egész estés játékidőn át azt a színvonalat, amitől anno az internet felrobbant.
Hogy ez jó? Nos, csak részben. Mert az alapötletből végül egy sok klisére, sok gegre és folyamatos kergetőzős-akcióra cserélődött a sztori, és akár a Minyonoknál, a teaser nagyjából az első 10 perc alatt lemegy.
Hogy ez jó? Nos, lényegében mondhatni: a második előzetes már jobban betájolt minket és – sokak lelkesedését lecsillapítva – már azt mutatta, amit kaptunk. Illetve amit kaptunk, az még jobb is lett végül, így a Kis kedvencek titkos élete tipikusan az a hype lecsengése után már csak visszafogottan zakatolva várt, végül kellemes meglepetést szerző kategóriába esik.
Hogy ez jó? Nos, a Zootropolis évében nem, hiszen olyan magasságokba még akkor sem kerülünk, ha az amúgy szerethető karaktereink egy felhőkarcoló tetején találják magukat. Ha viszont húzunk egy képzeletbeli „B vonalat”, akkor az idei, egyszerűbb, aranyosabb mesék kategóriájában igen előkelő helyen van.
Már a Disney filmje sem ment a szomszédba filmes utalásokért, ihletésekért, és próbálkozott a most futó, már megfáradt Jégkorszak is korunkra reflektáló poénokkal, azonban itt előbbi legalább olyan jó, mint az egeres stúdiónál, utóbbi pedig szintén sok nevetést fog kelteni a nézőtéren. Hogy ez jó?
Nos, nem feltétlen. Mert ezzel egyidejűleg eredetiség nincs sok a filmben. És itt most nem arra gondolok, amikor Majmok bolygója, Jurassic Park 2, Mátrix 2, Die Hard, Meglógtam a Ferrarival és még isten tudja hány alkotás jelenete idéződik meg (a nézés közben folyamatosan próbáltam megjegyezni a címeket, de a végére annyi lett belőlük, hogy inkább elengedtem), hanem arra, amikor konkrét elemek nem direkt utalásként hatnak koppintásnak.
Csatornába kerülő szobafőhős? Elvitte a víz! Idegen helyre került bajtárs után való mentőakció egy szedett-vedett társaság szervezésében? Toy Story 2! Üldöző sintér? Shaun, a bárány! És az őrült nyuszi! Aki saját bevallása szerint egy bűvésztől szökött. Hát ez se segített abban, hogy ne a Prestóból megismert éhes nyulat lássam végig a vásznon. De úgy, hogy a konkrét az animálása is ugyanolyan lett. Csak most beszélt. Őrült már akkor is az volt.
S még folytathatnám napestig ezeket, ha igazán bántani szeretném a mesét. De nem akarom, mert – mint említettem – a kellemes meglepetés kategóriába esett végül. Az az irtózatosan sok poén ugyanis működik. Oké, jó párat ellőttek a promócióban, de a szinkron(!) és a kontextusba helyezett szereplők révén így is működnek.
Nagyon fontos elem a szereplők közti dinamika. Sokat mozgat: van a két főhős, az őrült nyúl és alvilága, a mentőakción lévő szomszédok, és pár kisebb emlékezetes alak. Ez a fajta kémia pedig részek óta nem működik a szintén folyamatosan új szereplőket behozó Jégkorszaknak. A jelenlegi epizódban is Motkány űrbe helyezése jelentette az egyetlen jelentős változást.
Itt viszont azonnal kapunk egy olyan bagázst, akikről bár sztereotípiák fognak eszünkbe jutni, többen jellemükből kifordulva végül igazi burleszk hangulatot adnak a dolgoknak. Persze vannak „átlagok” is bőven, mint a… nyuszibogyóval játszó utcacicus (apropó, némi altesti ábrázolás is szorult az ábrázolásba, bizony!), vagy épp a főszereplő két ebadta jószág.
A nézőtéren sok rötyögés hangzott a kicsik részéről, de saját korosztályomból való szomszédommal is igen eltérő jeleneteken kacarásztunk jókat. Szóval nagyon sok poén nem fog mindenkinél betalálni, de szerencsére oly sok van belőlük, hogy a kedves állatokkal megszórva, ez elviszi a hátán az alkotást. Akár az Angry Birds.
Hogy ez jó? Nos, döntse el mindenki maga, mert amúgy éppen ezért semmi extrát nem nyújt. Talán nem is akar Disney vagy Pixar nagyságrendekbe esni, és ez jól is áll neki.
A filmbéli New York amúgy az állatokon kívül teljesen reálisnak ábrázolt, még a Minyonok Nagy Almája is lehetne (bár abban több sci-fi elem volt), és bár ezt mi nem éljük át igazán, de ez is hozzáad a hangulathoz.
Meg az olyan apróságok, mint a Pixartól való utalgatás rendszer (minyon plüss az egyik szobában a végén, a lopott busz hátulján a stúdió következő filmjének plakátja, vagy a vetítést kezdő minyonos rövid egy tárgyának visszatérése), a néha igen jól eltalált zene, vagy a végére jól feloldódó, cselekményt időben való elhelyezés kérdése. Ami mondjuk hathat negatívan is (ez mind egy nap történt??), de legalább megválaszolják kérdésünket az alkotók (igen).
A Gru franchise után jó látni az Illumination újabb eredeti ötletét (ezeken kívül van egy Dr. Seuss adaptációjuk meg egy élőszereplős hibrid filmjük), hiszen a BlueSky-hoz hasonlóan ők is első címükből – és logójukban „kabalájukból” – élnek a három nagy cég árnyékában. Ez a Robotoknál (ami első nem Jégkorszaka volt a KékÉgnek), sőt házon belül szerintem sokszor a Gru-knál is jobb lett Maxék kalandja, szóval ez biztató. S hogy ez jó? Az attól függ, mit várunk tőle. Az első trailert nem kapjuk meg, a másodikat viszont a látszatnál jobban… S ez egy jó előjele lehet a tehetségkutató paródiának szánt, karácsonykor érező Énekelj!-nek.
(A fentebb említett minyonos rövidfilm jó előzenekara a főműsornak, talán az egyik legjobb pár perce a sárga lények kalandjainak.)
