Micsoda spanyol éjszaka (Mi gran noche), rendező: Áles de la Iglesia, szereplők: Raphael, Mario Casas, Pepon Nieto, Blanca Suárez, spanyol vígjáték, 100 perc, 2015. (16)
Média indiszkrét bája
Forog a szilveszteri showműsor, bár még csak ősz van. A műételek és műitalok között valódi emberek próbálják magukra erőltetni a műérzelmeket. Egyeseknek ez egész jól megy, másoknak kevésbé. Spanyol vígjáték a hazugsággyárról és álszentségről.
Messze még az év vége, de a stúdióban már a szilveszteri műsoron dolgoznak. Az idő sürget, az utcán az elbocsátott alkalmazottak és a kivezényelt rendőrök vívnak kőkemény csatát. Arra sincs garancia, hogy a forgatási helyszín másnap még rendelkezésre áll. Az alulfizetett statiszták a műanyag ételek és italok mellett erőltetik magukra a szilveszteri hangulatot. Mikor a sorozatos bénázások miatt az egyik szék üresen marad, a munkanélküli Josenak kell beugrania a showba. A benti hangulat leírhatatlan, Álex de la Iglesia mégis ezt próbálja meg bemutatni legújabb filmjében. Megkapunk mindent, amit csak el tudunk képzelni, sőt, annál valamivel többet. A statiszták, a tévések, a fellépők, a menedzserek, mindenki meg van őrülve. Jose és csinos asztaltársa egymás sebhelyire gerjednek, miközben megjelenik előbbi anyja egy hatalmas keresztet szorongatva a rendőrség kíséretében. A kiöregedő és a feltörekvő sztár egymásnak feszülnek, kinek a műsora menjen le elsőnek. A menedzserek bármire hajlandóak, de nem úgy, ahogy mi gondolnánk. Az ünnepelt bemondópáros az egyik pillanatban imádja, a másikban gyűlöli egymást. A mellőzött dalszövegíró élete legnagyobb dobására, pontosabban lövésére készül. A rutinosabbak a piát az asztal alól mérik kőkemény összegekért. Fiatal lányok a celebek spermájára hajtanak, hogy aztán zsarolhassák őket. A feldühödött tömeg megrohamozza a közvetítőkocsit, a gyártásvezető az idegösszeroppanás szélén áll. Rengeteg baki, félreértés és vállalhatatlan helyzet. És akkor még nagyon keveset árultam el (becsszó). Az egészben az a legabszurdabb, hogy olyan embereknek kell megalázóan kevés összegért az újévet ünnepelni (beleértve a kirúgásra váró stábtagokat is), akiknek legtöbbje azt sem tudja, holnap mi lesz, miközben a stúdió vezetője (Santiago Segura) megpróbál minél több pénzt kilapátolni a produkcióból. Bár a Jose (Pepón Nieto) vonal is eléggé markánsan jelen van, az igazi főszereplő a két énekes. Az idősebbet a spanyolok Korda Gyurija, Raphael alakítja, aki tökéletesen adja vissza a múlt sikereibe kapaszkodó, öntelt, mindenkin átgázoló, ám a köztudatból egyre inkább kikopó előadóművészt. Alphonso magasról tojik mindenkire, különösen a rajongóira. Ha éppen nem a fiatalító szerkezetében tölti az időt, akkor az őrületbe kergeti környezetét. A fiatal, feltörekvő sztárt, Adannet Mario Casas személyesíti meg. A valóban létező, puerto ricoi énekes, Chayanne átdolgozott számával fellépő szépfiú buta, mint a tök és bármit tesz vagy mond, azzal maga alatt vágja a fát. Nem mintha ez a női rajongóit zavarná. A film tényleg vicces, de sajnos – sokszor – ez maga a valóság, különösen felénk. Minden, amit látunk, akár igaz is lehetne, hiszen másról sem szólnak a hírek, mint arról, hogy milyen elképesztő összegekbe kerülnek ezek a műsorok, a színvonalat pedig látjuk és halljuk, ha nem eszmélünk időben és nem kapcsolunk el. Természetesen a spanyoloknak is leesett a tantusz, de szerették a mozit, mert tudtak magukon nevetni. Nekem ez nem mindig ment ilyen őszintén, de kétségtelenül jól szórakoztam.
