Gagarin (Gagarin. Pervyy v kozmose), rendező: Pavel Parkhomenko, szereplők: Yaroslav Zhalnin, Mikhail Filippov, Olga Ivanova, Vadim Micham, orosz történelmi dráma, 108 perc, 2013. (12)
Elsők között az első
Gagarin űrutazásának állít emléket ez a film, mely nem mentes a hazafias érzelmektől, de összességében tárgyilagos és szórakoztató. Az esemény történelmi jelentősége elvitathatatlan, miért ne lehetne csak a szépre emlékezni?
55 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én első alkalommal járt ember a világűrben. A repülés szerelmesei az előzményeket biztosan jól ismerik, a megmaradt német V2 rakétákból hadizsákmányként jutott a szovjeteknek és az amerikaiaknak is. A két szuperhatalom gyakran erejét meghaladó versengésbe kezdett, a nukleáris fegyverek előállításán kívül a legfontosabb kérdés az volt, kinek sikerül elsőként embert juttatni a világűrbe. Az első hatalmas pofont az USA akkor kapta, amikor a szovjetek 1957-ben pályára állították az első műholdat, a Szputnyik-1-et. Még abban az évben elstartolt a kazahsztáni Bajkonurból a Szputnyik-2, mely Lajka kutyát is magával vitte. Aztán jött Gagarin, akit megannyi tehetséges és felkészült vadászpilóta közül választottak ki erre az embert próbáló, történelmi feladatra. Miközben hősünk egy szűk kapszulában ül, megismerhetjük a korai éveket, melyek nélkülözéssel teltek a németek által megszállt területen, az egyszerű, becsületes, dolgos szülőket, a tehetséges, fiatal pilótát, a kiválasztás és a felkészülés viszontagságait, a csinos és megértő feleséget, a gyerekeket, a családot. Megelevenednek előttünk a pilótatársak, az űrhajósjelöltek, az ezredesek és tábornokok, a főkonstruktőr, a mérnökök és orvosok, a pártfőtitkár, de a vidék és a város egyszerű emberei, a köznép is.
Korhű jelmezek és díszletek, a korszakot megidéző filmnyelv, a hangulatot tökéletesen visszaadó zene, meggyőző színészi alakítások, abszolút vállalható számítógépes grafika. A készítők felvállalták a mostoha körülmények és megkopott technika bemutatását, melyek szinte a csodával határos módon jutatták el az első embert az űrbe. Az esemény történelmi jelentőségét a helyén kezelve állítottak méltó emléket Gagarinnak, az űrrepülés utáni történésekkel kapcsolatos összeesküvés elméleteknek teret nem engedve. A film kapcsán nem lehet nem megemlíteni Oroszország nemzetközi megítélését és belpolitikáját, naivitás lenne azt hinni, hogy a Gagarin mindezektől függetlenül született, születhetett meg. Szükség van a megerősítésre, az egykori nagyság, a szuperhatalmi státusz, az űrversenyben kivívott elsőbbség, végső soron a felemelő, nagy pillanatok felidézésére. És természetesen nem lehet elégszer a másik orra alá dörgölni eme elsőbbség tényét. Szerencsére a Gagarin jóval több, mint egy állami megrendelésre készült propagandafilm. Bár erősen különbözik a jelenlegi orosz politikai, gazdasági és társadalmi állapotokat kritizáló alkotásoktól és stílusában, atmoszférájában inkább a szovjet érában készültekre hasonlít, egy kellően hazafias érzelmű, ugyanakkor nagyon szórakoztató, humoros és tanulságos orosz mozi. Akit érdekel ez a korszak és az űrrepülés, semmi esetre se hagyja ki.