A héten itt az idei hetedik, a „szezonzáró” élőszereplős szuperhős mozi. Stephen Strange a mágiával együtt érkezik meg a Marvel Moziverzumba, azonban a Doktornak már voltak korábbi adaptációi is – a legkülönfélébb formákban. Lessük hát meg ezt a fura történelmet!
Próbáljuk meg tévén! (Dr. Strange – televíziós pilot, 1978)
Stan Lee segítségével az 1977-es Pókember és Hulk sorozatok után (előbbiből kettő, utóbbiból három egész estés rész jutott el Magyarországra; a ’89-es Hulk pedig az első Stan cameóval dicsekedhet) a CBS úgy gondolta, ideje emelni a Marvel flottát. A nézők már nem.
Pedig az alapötlet ugyanaz volt. Falmászónk szeptemberben, zöld barátunk pedig – mindjárt két filmmel – novemberben kezdett (s lett kultikus, akár az ’50-es, ’60-as évek Supermanje, Batmanje), majd március-áprilisban fordított sorrendben indultak neki epizodikus kalandjaiknak. Mindezt a szupermanus mozis berepülésének évében, 1978-ban. Már ekkor előkészítették a Strange-et, Stan Lee pedig saját bevallása szerint ennek a munkálatait élvezte leginkább a négy CBS-Universal-os projekt közül.
Szóval nyáron elkészítették a másfél órás felvezetést, szeptemberben le is adták azonban a tavaszi sorozatkezdésre azóta is várunk(?). Így aztán egy egyszeri tévéfilmé lett Peter Hooten alakítása. Pedig amúgy a szándék megvolt egy – nyilván akkori normáknak – megfelelő sorozatra. Megismerjük (de még nem látjuk) a „legfőbb gonoszt” és a „legfőbb jót” (az Ősi egyet); találkozunk az előző Legfőbb Mágussal (John Mills eleinte engem Koltai Róbertre emlékeztetett); jobb kezével, a mozifilmben is látható Wonggal; természetesen a szerelmi szál is elkezdődik (szintén képregényből hozott karakterrel); és az aktuális gonosz sem egy egyszeri „freak of the week”. Ráadásul őt is a füzetlapokról hozták át. 
Bevallom, a Pókemberből és a Hulkból csak részleteket, a Csodanőből pedig a pilotot láttam, azonban azok alapján a Dr. Strange semmivel se tűnik rosszabbnak, sőt a kórházban játszódó jelenetek még – a maguk tévés, egyszerű szintjén – ma sem tűnnek vállalhatatlannak. A nővérrel való sétálás meglepően jól rendezett! A zene is megmosolyogtató, igazi korlenyomat.
Persze ettől függetlenül nem egy kihagyhatatlan klasszikus, de az mindenképpen erőssége, hogy az effekteket több, mint 50 percig nem igazán erőlteti (Strange se bukkan az első 10-ben). Onnan viszont beindul a viccesnek ható trashhullám, ám miután – valószínűleg az eléggé lehelyezett (nem)elvárásaimnak köszönhetően – egészen addig alig volt bajom (persze korát is nézve) a dologgal, így az is sokkal kevésbé fájt.
Próbáljuk meg videón! (Mágusok háborúja / Doctor Mordrid, VHS film, 1992)
1979-ben, két film után aztán Amerika Kapitány is bebukott a maga, átlátszó műanyag pajzsával a CBS-en (és akkor Stan még a Pókembert nevezte „totális rémálomnak”…), ám a zászlóhősnek még egy 1990-es, olasz koprodukcióban készült mozis buktája is volt (na, ez eljutott hozzánk is, nemrég még tévében is adták az olasz maffiadonná váló Vörös koponyát) mire Strange…pardon! Mordrid doki ismét élőszereplős inkarnációt élt meg. Tékában. Bár nálunk – egy kétes forrás alapján – korlátozottan moziban is, még az MTV-n ment tv spot rá.
Na de ez a morbigyó mégis mit keres egy Strange összeállításban? A cél az volt, hogy itt bizony egy mozifilm fog készülni a varázslóról, ráadásul magával Jack Kirby rajzaival (ő egy Stan Lee-hez hasonló giganév) elkészítve a díszleteket, ruhákat. Na már most az történt, hogy még a forgatás megkezdése előtt lejárt a Marveltől kapott licensz (ez sem egy Fantasztikus négyes…), így hát képtelenek voltak újraírni a forgatókönyvet.
Ez viszont nagyjából kimerült annyiban, hogy megváltoztatták a neveket (s így született meg Morbid doktor) és főhősünknek új eredetet kreáltak, ami viszont – nem eredetfilm révén – alig ütközik ki, csupán egy kissé homályos flashback keretein belül. Viszont én, mint a képregényeket és a Strange világot nem ismerő, simán elhittem, hogy ilyen (vagy ehhez nagyon hasonló) sztori volt valamelyik kiadásban. Bár hivatalosan így nincs adaptálva senki, egyszerűen két-három karakterről (a dokin kívül) üvölt, hogy ők csak más néven futnak. A nyomozó meg átlagnyomozó, ott a név nem is számít és a képregényben is biztos van olyan.
A jogok elvesztése viszont kellemetlenül érintette a költségvetést, Jack Kirby dizájnjaiból alig maradt valami, a mozis álmokból pedig semmi. Sőt, még a játékidő is érezhetően változott, ugyanis közel húsz perccel még a ’78-as változatnál is rövidebb menettel állunk szemben. Ez egyben az így kialakult végeredmény egyik legfőbb erénye is. Bár az Ősi egy (…alapján készült valakiből) csupán a szemeket látjuk, már a film elején érezni, hogy Hibrid dokink itt már egy ideje nem az orvostudománnyal áll közeli kapcsolatban. Mit egy ideje? Évszázadok óta! Na, ez az egyetlen igazi különbség az alapanyagtól.
De ha viszont önmagában a történetet nézzük, eredetre meg múltra való kikacsintások nélkül, akkor egy – persze botegyszerű – sima Strange sztorival állunk szemben. Vagy ülünk, fekszünk, ahogy épp nézzük a filmet – ha egyáltalán nézzük. Nem sorozat révén itt epizodikus gonosz van meg átívelő romantika, de egy pont mégis akad, ami miatt ajánlom megnézni!
Ugyanis a főszereplőt alakító Jeffrey Combs megszólalásig (meg költségvetésig) Robert Downey Jr.! Bár állóképeken ez tán kevésbé tűnik föl, úgy folyamatában annál inkább. Tényleg párszor olyan mimikája és mozgása van, hogy állandóan RDJ-t láttam bele, hiába próbálja sokszor inkább Michael Keaton Bruce Wayne-ét alapul venni a színész. Amúgy pedig a „társasház Janka nénije” tök fölösleges, de őszinte mosolyokat csalhat arcunkra, a rendőrség ábrázolása tipikus ’80-’90-es dekád fordulós, és a női főszereplőt alakító Yvette Nipar is igazi kornak megfelelő eyecandy. Sőt, még egy meglepően erős poén is akad, bizony!
Minden másról pedig jobb, ha nem beszélünk. A gonosz alakítás rosszabb(!), mint ’78-ban; az effektek pedig – kárukra – nagyobb hangsúlyt kapnak a kellettüknél. A stop motion elmegy éjszaka a múzeumban, a „másik dimenzió” (vagy mifene) díszlete is egész jó, de a többi…? Itt valamivel nagyobb elvárásaim voltak, a régi Flash szintjére lőttem be és annak kb. meg is felelt. A vizuális és gonosz részeken túl ez is elmegy retro cuccnak… de Blu-Rayen???
Próbáljuk meg rajzfilmuniverzumban!
Ami a Marvel a filmekben, az a DC az animációban. A konkurenciának két igen komoly, és egybetartó rajzfilmuniverzuma volt, a Hanna-Barbera fémjelezte Super Friends (egy Scooby-Doo crossoverből kinőve, 1973-86), és a DC Animated Universe (a legendás, Harley Quinnt is feltaláló sorozattal; 1992-2006). A Marvel ebben sokkal sikertelenebb volt, és azóta is csak azért „jobb”, mert nincs ellenfele. Ráadásul már modernkori reboot is történt a Disney miatt.
Ezeken belül Strange karaktere még mostohább körülményeket élt meg: az első, 1981-83 között három szériát fogyasztó világban egy all-star részben bukkant föl a főszereplők (pl. Pókember és Jégember) és a többi vendég (pl. Amerika kapitány és Namor) társaságában. Ez a sorozathármas hamar feledésbe merült, nem is hiába.
Az 1992-2001 között futó folyam már sikeresebb volt, 8 sorozatot (köztük a kultikus ’94-es Pókembert és ’92-es X-Ment) és közel 250 részt élt meg, sőt, két évvel korábban vált univerzummá, mint a DCAU. Ám hiába gondolnánk, hogy ennyi időben elférne a Doktor, a Marvel ekkor élte válságát: eladta filmjogait, majd lelőtte rajzfilmjeit, nemcsak lezáratlanul vagy befejezetlenül hagyva párat, hanem elkészületlenül is. Plusz mivel nem egy kreatív csoport állt az összes projekt mögött, így folytonosságban sem volt túl következetes, szinte lehetetlen normális nézési sorrendet felállítani. Ettől még a Pókember része a világnak máig ajánlott nézésre, ha elfogadjuk animációját. Strange az X-Menben egy néma cameót, a Pókemberben és a Hulkban pedig két, egyrészes vendégszereplést varázsolt magának. Meg két különböző szinkronhangot. Mert ennyire volt „egységes” a dolog…
Modernként is különféle módokon jelent meg mágusunk. Az, hogy a Disney épp futó világában feltűnt (Pókember, Hulk, Bosszúállók), azt hagyjuk, az a film felmelegítése. De a The Super Hero Squad Show mindentől független paródiájában és animés fronton is csupán 1-1 fellépésre futotta. Szóval, ha épp nem mozit hype-olt, akkor nem élt meg két részt se, ill. azonos kontinuitásban egységes megjelenést. Pedig a varázslat mesébe illő lenne, nem?
Próbáljuk meg animációs filmben! (Doktor Strange – A legfőbb varázsló, 2007)
Az 1996-os Hulk sorozatban való feltűnés után tehát a válság miatt még rajzban is évtizedes szünet következett (hát még filmben…), de hiába nézzük meg a megnyert Oscar-díjakat DC vs Marvel, valójában egyedül a Hős6os mondható sikeres egész estés animációnak a pirosaktól. A kékek itt is uralkodnak, s bár ’93-ban mozifilmmel kezdtek, valójában a Gyilkos tréfáig csak videóra gyártottak. Vagy TV-be, aktuális sorozataikhoz 2006-ig. A Marvel ekkor kezdett bele a Lionsgate-tel modern animációs filmjeikbe (két régi anime után), ennek egyik állomása volt a Doktor Strange. Kiírva így, de az alcímre mindenhol másol hivatkoznak.
Ezzel amúgy beelőzték a DC-t, akiknek 2006-ban átmeneti évük volt és valójában 2007-től kezdték el a nagyüzemet, ám az utóbbi években, talán a New52 óta kissé felhígultak, illetve több mindent csinálnak több célcsoportnak. A Marvel a Lionsgate-es szerződés kifutása óta csak animét és CGI-t gyárt, így a DC megtarthatta uralkodását a „normál” kategóriában.
Viszont látva a 2007-es Strange-et, valójában nem értem, hogy az „utókor” miért ennyire DC-s. Semmivel sem tartom rosszabbnak ezt, mint mondjuk a 2009-es Csodanő vagy Zöld lámpás eredet rajzfilmet, sőt házon belül nem hiába dereng csak alig a szintén 2007-es Vasember. Ehhez úgy érzem, két összetevő kellett: a letisztult dizájnok (ahol nem minden izom és ér akar menten kidurranni), és a DC-ben edződött Jay Olivia társrendezői munkája.
Ez a film már a modern sztorit meséli nekünk, azt, amit a moziban is fogunk látni. Persze ez csak az autóbalesetre és a kiképzésre igaz, és részleteiben természetesen azok se lövik le Cumberbatch-ék kalandjait, hiszen itt az incidens is az „epizodikus tartalom” miatt történik. Látatlanban nem mondom, hogy ez nem lesz igaz a mostanira, de maga a „tartalom” az határozottan más(hogy néz ki). Elvégre 2007-ben vagyunk, az Eredet előtt…
Érdekes amúgy, hogy ha az in medias res-re akarunk illusztrációt találni, akkor ez meglehetősen pályázik eme szerepre, de semmiképp ne ijedjünk meg attól, hogyha az első 3-4 perc agyatlan zúzásból semmit se értünk. Utána lassul, és pont a lassabb része erősebb. Strange bemutatása, a flashbackek, és a kiképzés igen jól összetákolt szakaszai a 73 perces játékidőnek, és ezek szerencsére a nagyobb szeletét adják az egésznek. Bár nagyon utálatos jelenség, legalábbis én a falra mászom radioaktív pókcsípés nélkül is attól, hogyha a 2D animációba 3D mozgó modelleket raknak. Hát sajnos ezt itt se ússzuk meg, de „legalább” konkrét autókat másoltak a forgalomba. Mert ahhoz nagyon kellett a CGI…
(Jó, tudom, a 2D-s animációs részek is CGI-k, de na!)
Bár néhol animésnek tűnik, valójában nem az, így a hozzám hasonló minimális japán tapasztalattal is bátran neki lehet futni, bár maga Tibet és a spiritualitás simán elférne (és gondolom jópárszor el is fért már) a szigetországiaknál. De némi animációs szuperhősös jártasság azért nem árt: mivel vannak bőven jobbak, nem feltétlen ezzel kellene kezdeni. Persze a laikusok is nekieshetnek, csak aztán ne azzal a következtetéssel zárják a dolgot, hogy mindegyik ilyen átlagos, csak mert ez az. Átlagon belül viszont teljesen korrekt ez is!
Próbáljuk meg moziban!
Így jutottunk hát el idáig. Miután Thor hivatalosan földönkívüli és a technikája fejlett, Skarlát boszorkány pedig „nem nomen est omen”, mert kísérletek során tett szert képességeire (amik mágikusak, de csak színlelve azokat…, mondjuk ha eddig a mágia meg ismeretlen volt a nagyvilágban, akkor mi alapján színlelték? Ejj, ebből a jogi háborúból elkövetett logikátlanságok!), szóval a képregényeket meghazudtolva a varázslat csupán most érkezik.
Bár eleve az idős ázsiai férfi mesterből kopasz Tilda Swintont összehozni, na az az igazi varázslat! Tehát a füzetekre való fittyet hányás itt se ér véget. Ennek ellenére igen sok múlik a filmen, talál a következő fázisok Tony Starkját akarja felépíteni a stúdió ezzel, ami nagy vállalkozás (de a lenti videó alapján még jól is elsülhet), a múlt viszont nem túl fényes, de mivel az élőszereplős mozifilmen kívül már csak a motion comic formátum maradt ki a 39 éves adaptálási történetből, minden más elnézhető.
Hiszen mindig a mozis debütálás az igazi!
Mint Wonder Wo…ja nem, ő ott volt a LEGO Kalandban.
(Ui.: meglovagolva a mozipremiert, kiadják az 1978-ast DVD-n. Kellett nekem szenvednem VHS minőséggel. Szenvedhettem volna DVD-sel is!)
