A martfűi rém; rendező: Sopsits Árpád; főszereplők: Jászberényi Gábor, Hajduk Károly, Szamosi Zsófia, Anger Zsolt, Trill Zsolt, Balsai Mónika magyar thriller; 121 perc; 2016 (18)
Cipőgyári szörnyeteg
Honi filmgyártásunk nehezen tud eltávolodni attól a kényszertől, hogy egy szélesebb közönségnek szánt alkotás szükségszerűen vígjáték legyen, a vegytiszta krimi-, vagy thriller műfaj (tisztelet a kivételnek) valahogy elkerüli a rendezők fantáziáját. Már csak ezért is üdvözítő Sopsits Árpád legújabb munkája, amely egy valós történeken alapuló, stílusos vérbeli sorozatgyilkos-mozi.
A martfűi gyilkosságok a magyar kriminalisztika egyik leghíresebb gyilkosságsorozataként vonult be a történelembe. Az azt követő nyomozás ellentmondásai, egy ártatlan ember meghurcolása és elítélése mind hűen tükrözik a 60-as évek magyar igazságszolgáltatásában uralkodó, erősen bürokratikus, politikával átitatott állapotokat.
1957. július 22-én Martfű és Tiszaföldvár között egy félreeső földúton megerőszakolnak és meggyilkolnak egy fiatal lányt. A rendőrség rövid nyomozás után a lány barátját Kirják Józsefet (Jászberényi Gábor) vádolja meg a gyilkosság elkövetésével. Kirják nem tudja és nem is nagyon akarja magát tisztázni, ezért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1963 és 65 között újabb áldozatok bukkannak fel, van aki túléli a támadást, van akit megölnek, a rendőrség mégsem talál kapcsolatot az esetek között. Egészen addig, amíg egy újonnan kinevezett fiatal nyomozó a politikai nyomással szembe helyezkedve szép lassan kirakja egy megbomlott elme „életművének” darabjait.
Sopsits elmondása alapján már a 70-es évek végétől dédelgette magában filmtervét, ám különböző akadályok miatt (főleg, hogy sokáig nem lehetett hozzáférni a nyomozati anyagokhoz) eddig nem sikerült megcsinálnia. A 3 éves alkotómunka és az alapos kutatás visszaköszön a film minden egyes kockáján. A bűnesetek hűen követik a jegyzőkönyvben foglalt eseményeket, a kamera nem fordul el szemérmesen a merészebb jeleneteknél sem. Ezzel magyar filmektől ritkán látható, zsigerig ható, borzasztóan nyomasztó és komor hangulatot teremtve a gyilkosságok ábrázolásának. Szabó Gábor operatőr külön kihangsúlyozta a bemutató után, mennyire örömtelinek érezte a látvány szempontjából, hogy 35 mm-es filmre dolgozhattak anamorf lencsékkel felszerelve. Így fantasztikus éjszakai nagytotálokat forgathattak, amelyek remekül mutatják be egy elhagyott éjszakai vidéki út baljós hangulatát, ami elképesztő hátteret teremt a brutális gyilkosságok mellé.
A rendező nem elégedett meg a börtönben ülő ártatlanul elítélt Kirják és a szabadlábon vérengző, egyre pszichotikusabbá váló Kovács történetében rejlő lehetőségekkel, a filmbe belekerült még vagy fél tucat szereplő, akik miatt az amúgy végig izgalmas történet sokszor kissé megbicsaklik. Hiába remek színész Anger Zsolt, alkoholista, a rendszerrel csak úgy félig-meddig együttműködő rendőr karaktere eléggé közhelyes. Trill Zsolt „feltörekvő”, ezért az igazságot háttérbe szorító, a párt érdekeit szolgáló ügyészét is láttuk már megannyi hasonló történetben, ha más közegben is. A konok fiatal rendőr figurája (Bárnai Péter) pedig rettentően irritáló és hiteltelen, amiről nehéz eldönteni, hogy a forgatókönyv, vagy a rossz színészválasztás hibája. Ezek mellett viszont külön dicséretes a két főszereplő Jászberényi Gábor és Hajduk Károly fantasztikus játéka. Mind az ártatlanul elítélt Kirják, mind a folyamatosan nagyobb szörnyeteggé váló Kovácsot pontosan, visszafogottan, sallangmentes színészi játékkal jelenítik meg. A film sikere nagyrészt az ő érdemük.
A martfűi rém sikeresen vette az akadályt, Sopsitsnak egy végig izgalmas, szórakoztató (bár ez így a történet kontextusában kicsit fals jelzőhasználat), markáns hangulatú műfaji filmet készített, amely bár nem tágítja ki a zsáner határait, de maradéktalanul eleget tesz vállalásának.
A martfűi rémről bővebben olvashattok:
