Westworld, készítők: Lisa Joy, Jonathan Nolan, szereplők: Evan Rachel Wood, Anthony Hopkins, Ed Harris, Jeffrey Wright, Thandie Newton, Jimmi Simpson, amerikai dráma és sci-fi sorozat, 60 perc, 1 évad, 2016-
Drámai robotok Jurassic Parkja
Az HBO legújabb sorozatát Trónok Harca pótléknak szánták – ugyanis nemsokára vége az egyik legnagyobb nézőmágnesnek – és bár már évek óta dédelgették a projektet, ennek ellenére mégsem lett elsöprő a siker. Pedig olyan igazi régimódi dugós, lövöldözős, drámázós sorozat lett a Westworld, aminek még az utóíze is kellemesen Blade Runneres. Azonban kicsit tanácstalanul állunk, mert a füst nagyobb volt mint a láng, de azért nem oltjuk el teljesen a sorozatot, csak sajnáljuk, hogy minimum egy évet, de inkább kettőt kell várni az új évadig.
Tényleg hatalmas érdeklődés övezte a Westworldöt, persze érthető az HBO részéről, hogy agyonreklámozták, mivel több mint 100 millió dollár volt az első évad büdzséje, tehát nem akarták a véletlenre bízni a sikert. Ebbe a költségvetésbe belefért az is, hogy olyan színészekkel dolgozzanak, mint Anthony Hopkins, Ed Harris vagy Evan Rachel Wood. A sorozat amúgy a ’73-as Feltámad a vadnyugat című film újragondolása.
Westworld története tele van csavarokkal, de amit tudni érdemes erről a helyről, hogy az egyik alapítója Robert Ford (Anthony Hopkins), aki olyan androidokat készít, amik a megtévesztésig emberien viselkednek. Ezek a robotok egy Westworld nevű vadnyugati stílusú helyen élnek, ahol különböző történetek vannak nekik írva, amit minden nap újra és újra eljátszanak, persze úgy hogy közben kellő spontaneitás is van beléjük programozva. Ez azért szükséges, mert Westworld parkját unatkozó, izgalmat kereső gazdagok látogatják (állítólag 40.000 dollár/nap a belépő), akik maguk is beöltöznek és ebben az igazinak tűnő díszletben szerep-játszanak, ahol az oldalukon revolver lóg, a kezük egy android kurván pihen valamelyik bordélyházban és különféle kalandokban vehetnek részt. Szabadon ölhetnek, ihatnak, szexelhetnek; az egész olyan mint egy korszakalkotó, férfias játékterem. Itt mindenkinek megmutatkozik az igazi énje előbb utóbb; az emberi bűnök színtere ez, ahonnan feloldozást várnak a vendégek. Azonban a több évtizedes business-be úgy néz ki egyre gyakoribb hibák jelentkeznek, amiknek következtében ezek a szerepük szerint minden áldott nap lelőtt, megerőszakolt és bábuként használt robotok kezdenek öntudatra ébredni, aminek következményei lesznek. A Westworld egy jóféle múlt-ízű és elegáns sci-fi, ami végre nem egy újabb kórházas vagy nyomozós sorozat, viszont ennek ellenére elég határozottan elkülöníthető, hogy mit szerettünk benne és mit nem.
Amit szerettünk a Westworldben:
Kezdjük a zenénél, az alapvető hangulatkeltés – mert ugye azt mondani sem kell, hogy ilyen költségvetésnél a díszlet hibátlan volt mind a Parkot, mind a labort tekintve – de a zene nagyon erős komponens volt. Már a főcím is belemászik az ember agyába, de az utána feldolgozott klasszikusok nagyon kellemesen illeszkedtek a sorozat hangulatába és sokat dobtak egy-egy jeleneten, főleg amikor szépen lassan borultak virágba a megoldások.
Többször is tudtak meglepőt húzni a készítők, bár nincs könnyű dolguk, mert a neten olyan mennyiségű és minőségű elméletek gyártódtak, hogy ebben a szakmában egyre nehezebb olyat írni, amire senki más nem számít, de mégis van benne logika. A párbeszédek rengetegszer voltak ütősek és elgondolkodtatóak, gondosan voltak megírva ezek és nem hatottak elcsépeltnek. Nem voltak felszínesek, volt jelentésük és olyan kérdéseket tettek föl bennük, amik a nézőt is foglalkoztatták. Az androidok szerepei rohadt nehezek lehettek (Evan Rachel Wood, Thandie Newton) és állati jól hozták, főleg a nők, de ha belegondolunk hálás is volt nekik ez a karakter hiszen itt aztán lehetett csillogtatni a színész-tudást.
Ami talán a legpozitívabb volt az egész sorozatban az maga a hipotézis amivel dolgozott, amiben azt a kérdést vetik föl, hogyha a robotok elkezdenek ember módjára viselkedni/érezni(?), akkor meddig kezelhetjük őket robotként. Továbbá ez az egész mesterségesen megteremtett evolúciós szintlépés kérdése is érdekes volt, amiben az androidok felkúsznak az emberi szintre, miközben az emberek teremtővé válnak, azaz a definíció szerint istenné.
Volt azonban olyan, amit nem szerettünk a Westworldben:
Az egyik legszembetűnőbb, hogy minden karakter olyan markánsra sikeredett, hogy nehéz volt bárkit szeretni, így a sorozat nem nagyon tudott hatni az érzelmeinkre, ami dráma esetén nagy hiba. Az oké, hogy az agyunkkal eljátszott, de amikor ilyen sorsok vázolódnak föl, ott igenis drukkolásra kéne minket kényszerítenie, hogy valakivel azonosulhassunk és izguljunk érte, hogy mi történik vele. Ezt borzasztóan elcseszték. Ráadásul annyira úgy volt reklámozva a sorozat, hogy mennyire kiszámíthatatlan és okos, hogy azt hittük leszakad az agyunk; az igazság viszont az, hogy sok helyen csupán túlmisztifikálással dolgoztak, amit a legokosabb földi halandók sem tudtak volna megfejteni, hiszen direkt olyan kuszára és titokzatosra vágták, hogy semmiképpen ne jöhessünk rá magunktól minden megoldásra. (Ezt azzal magyarázták később hogy a robotok szemszögébe akarták helyezni a nézőt.)
Volt egy két motívum is ami már inkább idegesítő volt, mint őszintén drámai; például Dolores neve, amit ha valaki még egyszer kiejt érzékien/szenvedélyesen/szerelmesen/kétségbeesve és ha ettől megint beindulnak Dolores könnycsatornái, akkor én esküszöm lelövök valakit. Ráadásul a lövés, amit egyszer sem magyaráztak meg, hogy miért nyírja ki az emberek által használt lőszer a robotokat, de miért pattan le a golyó az emberekről, amikor a robotok lőnek rájuk. Oké, nem kell részletes használati útmutatót csomagolniuk Westworld működéséről a nézőnek, de voltak olyan alapkérdések, amik tényleg nagyjából mindenkit érdekelnének.
Ez volt a pro és kontra. A Westworld egy jó sorozat, de talán kicsit nagy volt a készítőkön a nyomás, ami miatt itt-ott bukdácsol a sorozat. Az van, hogy a robotokon kívül már a nézők is a tudatokra ébredtek és nem biztos, hogy minden tetszik nekik amit látnak. De várjuk a következő évadot, potenciál rengeteg van a Westworldben.
Ezt már csak akkor nézzétek meg, ha kivégeztétek az évadot.
