Széttörve (Split), rendező: M. Night Shyamalan, szereplők: James McAvoy, Anya Taylor-Joy, Haley Lu Richardson, Betty Buckley, amerikai horror és thriller, 117 perc, 2016. (16)
M. Night Shyamalan rendező nagy visszatérését várta mindenki a Széttörvével, de hiába az állati izgalmas pszichothrillernek tűnő trailer, a film a tizedik perc után már nem kelt feszültséget. Pedig James McAvoy-t is beleteszi a filmbe a Hatodik érzék rendezője, de itt már nem halottakat látunk, hanem unalmat szélesvásznon.
M. Night Shyamalan borzasztó mélyrepülésben volt az utóbbi időkben; Az utolsó léghajlítónál már mindenki temette őt, hiába készített régen olyan nagy közönségkedvenceket mint a Hatodik érzék vagy a Jelek. A történet egy férfiről (James McAvoy) szól, akinek nagyjából 23 különféle személyisége van, azaz disszociatív identitászavarban szenved. A különböző személyiségek nagyon eltérőek (nemben, korban, gondolkodásban), így meglehetősen nehéz a főszereplővel következetesen kommunikálni. Az egyetlen ember akinek ez megy, az a pszichiátere (Betty Buckley), aki bár esettanulmányként kezeli a férfit, mégis nagyon szeretne neki segíteni és megérteni. Arra azonban ő sem számít, hogy a férfi egyes énjei olyan dolgokra is képesek, hogy például fényes nappal elrabol három lányt, akiket a pincéjébe zár. A lányok közül ketten az ilyen típusú helyzetekben elvárt karakterként viselkednek (hiszti/szökjünk meg gyorsan!) még a harmadik lány (Anya Taylor-Joy) a szituáció realizálása után hamar kiokoskodja, hogy az egyetlen megoldás az, ha elkezdenek kommunikálni a fogvatartójuk különféle személyiségeivel és szabadon engedtetik magukat.
A Széttörvével akár lehetett is volna nagyon gurítani, de annyi sebből vérzik a film, hogy már mentőt is kár lenne hozzá hívni. Hiába játszódik egy pincében a sztori, egyszerűen nem érezzük azt a klausztrofóbiás hangulatot, amit ki kellene, hogy váltson a film. Ha bezárt emberekért akarunk izgulni, akkor inkább nézzük meg még egyszer a Cloverfield Lane 10-et, ahol valódi csavarokkal dolgoztak végig. Ezzel szemben itt a legnagyobb izgalmi faktor az, amikor elrabolják a lányokat, ami amúgy annyira az elején történik, hogy a közönsége egy része ekkor még popcornért áll sorban a mozi bejáratánál. Ráadásul a végén kötelező 
elemként használt fordulatnál már rég lemondott róla a néző, hogy valami csontig hatolóan eredeti és figyelemreméltó esemény fog bekövetkezni, így nincs is meglepve attól, hogy nagyjából semekkorát nem üt.
A játékidő két órahossza, ami az ilyen műfajban veszélyes, mert folyamatosan fenn kell tartani a feszültséget és nem is lenne baj a sok párbeszéddel, de azok állandóan önmagukat ismétlik és nem szolgálnak plusz információval. Olyan mintha a film nem tudna építkezni és folyamatosan szintet lépni, hanem csak toporog egy helyben. Fura a tempója, amit legalább kompenzálhattak volna a képi világgal, azonban hiába dolgozott a Széttörvén Mike Gioulakis operatőr, egyszerűen semmit nem kapunk a Valami követ című film hangulatából, ami látványban szembetűnően erős volt és szintén ő kamerázta.
James McAvoy szerepéért valószínűleg sokan ölnének, hiszen nincs még egy olyan karakter amivel akkorát lehetne bizonyítani, mint itt. Ezzel szemben James McAvoy mégsem játszik maradandót, pedig kétségkívül ő volt a legerősebb a filmben – bár nem is igazán akadt ellenfele. A Mocsokban is öltött már magára női ruhát és itt is ugyanannyira meggyőző, de csupán az elvárt szintet hozza bármelyik személyiségéről is legyen szó.
Sokan álltak pozitívan a Széttörvéhez, mi is nagyon vártuk, de leginkább csak mérgesek vagyunk, hogy ez most nem győzött meg minket.
