Testről és lélekről, rendező: Enyedi Ildikó, szereplők: Borbély Alexandra, Morcsányi Géza, Schneider Zoltán, Nagy Ervin, színes magyar játékfilm, 116 perc, 2017 (16)
Megálmodni a vágyakat, megélni az álmokat
Berlinből Arany Medvével tért haza, remélhetően a magyar közönség is szeretni fogja Enyedi Ildikó legújabb filmjét, mely tulajdonképpen egy gyönyörű mese az álmokban feloldódó gátlásokról, a tétova szerelem beteljesülésének lehetőségéről.
Az egyik karjára béna Endre (Morcsányi Géza) egy vágóhíd kereskedelmi igazgatója. Egyedül él egy tiszta, de kissé kopottas lakásában, lánya időnként meglátogatja, a kielégülést az alkalmi szex jelenti számára. A vágóhídra új minőségellenőr érkezik, a félénk, visszahúzódó, a munkájában és az életben is perfekcionista Mária (Borbély Alexandra) szintén magányosan éli mindennapjait patikatisztaságú állapotok között. Mikor egy lopás kapcsán a rendőrség nyomozni kezd, a dolgozókat mentálhigiénés vizsgálatnak is alávetik, a pszichológusnő (Tenki Réka) alaposan kikérdez mindenkit. Ekkor derül ki, hogy Endre és Mária éjszakánként ugyanazt álmodják, szarvaspárként élik nehézségekkel és megpróbáltatásokkal teli, de annál boldogabb és szabad életüket az erdőben. A két ember a közös álmodásban találja meg a harmóniát, az ébren történő egymáshoz való közelítés nem megy zökkenőmentesen. A képbe bezavar az új munkás, a nagydumás, nőcsábász Sándor (Nagy Ervin) érkezése is, akit nem mellesleg a lopással is gyanúsítanak a háta mögött.
Enyedi Ildikó sok év után jelentkezett újra nagyjátékfilmmel, melynek ötlete éppen a hazai filmgyártás és – finanszírozás összeomlásakor pattant ki a fejéből – ahogy ő mesélte, a szokásosnál sokkal rövidebb idő alatt -, így nem maradt más, mint a reményteli várakozás. Talán éppen ennek köszönhető, hogy végül a legideálisabb, legalkalmasabb alkotógárda jött össze minden tekintetben. A színészi tapasztalattal nem rendelkező Morcsányi Géza alakította Endre testi fogyatékossága ellenére feltétlen tisztelet övezi és bár mindenkivel jóban van, mégis titokzatos és megközelíthetetlen. A Katona József Színház színésznője, Borbély Alexandra eredetileg a pszichológusnő szerepét kapta és csak szippantotta be Mária, aki a szokások, a szabályok, a rend és a számok rabja, nehezen létesít kapcsolatot, és aki számára már a puszta érintés is problémát okoz. Kettejük és a fentebb már említett Nagy Ervin és Tenki Réka mellett olyanok teszik teljessé az élményt, mint a nyomozó Mácsai Pál, Zsókát, a takarítónőt alakító, 90 éves Békés Itala, Jenőt, a macsót tettető, valójában papucsférj kollégát alakító Schneider Zoltán, vagy a pszichológus Jordán Tamás.
A kép, a zene, a hang és a vágás is megkérdőjelezhetetlenül eggyé válik a történettel. A vágóhíd valóban érdekes helyszín, de próbáljunk meg egy kicsit a dolgok mögé látni, nem lesz nehéz, a cselekmény visz magával. Élete során vajon hányszor küldi vágóhídra az ember a lelkét, vajon hányszor nem mer az ettől való félelmében szerelembe esni. Az életet és vele együtt a szerelmet is azokért az idilli, végtelenül békés és harmonikus pillanatokért érdemes megélni, mint amilyen az álombeli szarvaspár élete az erdőben. A vágóhíd ebből a szempontból – számomra legalábbis – szimbolikus jelentőséggel bír, ugyanakkor egy kibontakozó kapcsolat színtere. Jelen van a maga valójában is, mint munkahely, emberek – és még ha elsőre furcsán is hangzik, a levágandó marhák – közössége. Mindenkinek megvan benne a maga helye, faladata és szerepe, a viszonyrendszerek, a férfi-nő, főnök-beosztott, állat – ember stb. kapcsolatok finoman kidolgozottak. A hétköznapokat az egymással való viccelődés, az ugratások, pletykák segítik túlélni, átvészelni. A film összetett és átgondolt szimbólumrendszere nagyon finom és precíz utalásokon, jelzéseken alapul, melyek közül mindig újabbakat és újabbakat fedezek fel.
A Testről és lélekről egyszerre szól másik felé történő megnyílásról és az ettől való félelemről. Hol jön el az a pont, amikor már nem mérlegeljük, hogy mit nyerünk, és mit veszítünk egy kapcsolattal, amikor a racionalitást felülírják az érzelmek, de már ott motoszkál bennünk a következő kérdés, a vágyak beteljesülésével hova van tovább. Fájóan életigenlő.
