Másodállás (Un petit boulot), rendező: Pascal Chaumeil, szereplők: Romain Duris, Michel Blanc, Alice Belaidi, francia-belga vígjáték, 100 perc, 2016. (16)
Ha ölni kell
Romain Duris
neve általában garanciát jelent arra, hogy jól fogunk szórakozni és ez most sincs másként A Másodállás nagy erénye, hogy nem akar többnek látszani annál, ami, vagyis 100 percnyi könnyed szórakozás.
A gazdasági válság Jacques-ot (Romain Duris) is utoléri, elveszti a munkáját, majd a barátnőjét, az egzisztenciáját és végül az életkedvét is. Egy idő után már a végrehajtónak sincs mit elvinnie a lakásból, és ha ez nem lenne elég, hatalmas kártyaadósságot halmoz fel. Valószínűleg teljesen véletlen, hogy éppen az illegális pókerpartikat szervező helyi maffiafőnök, Gardot (Michel Blanc) hívatja magához. A megbízatás tétje 20 ezer euró, melyhez nem kell mást tennie, mint megölnie Gardot hűtlenkedő feleségét. Jacques kezdetben vonakodik, de szüksége van a pénzre, ezért félretéve erkölcsi aggályait, elfogadja a felkérést és saját magát is meglepve teljesíti is azt. Gardo teljes munkaidős bérgyilkos állást ajánl, de ő inkább régi barátjához, Tomhoz (Gustave Kervern) szegődik el benzinkutasnak. A dolgok máshogy alakulnak, hősünknek újra és újra gyilkolnia kell. Egyik munkáját nyaralásnak álcázva magával viszi a kedvenc törzshelyén megismert Anitát (Alice Belaidi) is. Ez utóbbival vállal némi kockázatot, a lány ugyanis a rendőrségen dolgozik.
Romain Duris – aki bármilyen hihetetlen, idén tölti be a 43-at – ezúttal John Wick arcszőrzetét megirigyelve válik leépített művezetőből bérgyilkossá. Nincs veszítenivalója és nem is kötődik áldozataihoz, akik valamilyen szinten még meg is érdemlik a halált. A szerencse is mellé pártol, de éppen azért, mert semmi tétje nincs annak, amit tesz, és mert senki nem hinné el róla el, hogy bárkinek is képes lenne ártani, a környezete és a rendőrség előtt is végig fenn tudja tartani a szerencsétlen flótás látszatát. Neki pénzre van szüksége, Gardot-nak egy megbízható ismerősre és elégtételre, Tomnak a munkájára és barátjára, Anitának a szerelemre és társra, a haveroknak pedig ivócimborára. Vígjátékról lévén szó, végül mindenki megkapja, amit érdemel.
A francia-belga vagy belga-francia vígjátékoknak egyik nagy erénye, hogy bár mindig van valami cselekmény és mondanivaló, az elsődleges cél a szórakoztatás, melynek a legtöbbször eleget is tesznek. A másik, hogy a belga bumfordiság és a francia elegancia egymást ellensúlyozva egy teljesen vállalható egyveleget adnak. Most sincs ez másként. A poénok kevésbé vaskosak, de mindig akad nevetnivaló és a Másodállás filmként is rendben van, mert képes a helyén kezelni a vígjáték műfaját. Ráadásul mindezt úgy, hogy a film alapjául szolgáló regény (skót-)amerikai, melyet – többek között – a fentebb már említett Michel Blanc írt át hazai viszonyokra. A bérgyilkossággal járó moralizálásból csak annyit kapunk, amennyi feltétlenül szükséges, a néző feloldozást kap, nem kell szégyellnie magát amiatt, hogy mások – kissé esetlen – halálát viccesnek tartja. Az utóbbi időben a francia filmek mintha kicsit elfáradtak volna, ez alól talán csak a vígjátékok kivételek. Lehet, hogy éppen a belgák miatt.
