A kör (The Circle), írta és rendezte: James Ponsoldt, Dave Eggers novellája alapján és segítségével; szereplők: Emma Watson, Tom Hanks, Karen Gillian, John Boyega, Ellar Coltrane, Patton Oswalt (és utolsó filmszerepében Bill Paxton); színes, amerikai, társadalomkritkkus sci-fi a közeljövőben, 2017, 110 perc (12)
Körösségi háló
Képzeljük el: az Apple megveszi az összes közösségi oldalt, egységesíti, és egyre érdekesebb vívmányait beintegrálva, egy világhatalomra is képes Kört hoz létre. Ahol a titok hazugság, magánszféra nuku, mindenki a másik barátja (vagy annak kell lennie), de romantika meg nincs. Ijesztő: nem állunk ettől túl távol, és ki tudja, a háttérben mi folyik már most is a vívmányokkal. A film gondolatébresztő. Legalább az…
Ami nagyon is hasznos tud lenni, és alapvetően üdvözítő lehet, de beleesik az Idegpálya-szindrómába, ami hasonló témával tavaly a végére kisiklott. Egyikkel sem lenne különösebb baj, ha nem lehetne érezni a felszínesség alatt megbúvó kihasználatlan potenciált és azt, hogy a végeredménynél láthatóan többet akartak az alkotók. A mondanivalót átadják, az teljesen jó, csak a filmet tartalmazó vinyó csomagolása sérülhetett moziba szállítás közben. Vagy más.
Egyszerűen érezni az iparos munkát a lehetőségek erdejében, de úgy nagyjából mindenkin. De két helyen legalább az ismert sablonokat tökéletesen használja. Danny Elfmantől ráadásul nem is szoktuk meg ezt a zenestílust, mikor megnéztem ki a szerző, leesett az állam. Valahogy nem a „2010-es évek informatikai filmjeinek elektronikus zenéje” (élükön az Oscart érő Social Networkével) amit hozzákapcsolunk. Néhol még a Pénzes cápára is hajaz.
A másik jó dolog a szintén sablonos „írjuk ki az üzeneteket, kommenteket az épp látható eszköz kijelzőjéről a vászonra”, de ezt – akár a zenét – jól használták, és nagyon szemfülesnek kell lenni. Merthogy a magyar feliratozás jó, ha 20%-ot leközöl az ottani infómennyiségből, és ennek sajnos a lefektetett társadalomkép fontos kis apró kiegészítő félmondatai látták a kárát. Én például (ha a gyorsaságban jól láttam) kiszúrtam egy olyat, hogy „a Kör fiataljainak nincsenek gyerekei”. Bár ez lejön a film egészéből is, de nem feltétlen esik le mindenkinek. A kiírást meg épp el kell csípni és tuti vannak még ilyenek.
Az üzenet átadásával, a zenével és a sablonos, de fontos képi megoldásokkal pedig ki is folytunk a pozitívumokból. Persze a „teljesen semmilyen” nem feltétlen negatívum, vagy rossz, ezt embere válogatja, de innentől mindenre igaz. Vegyük a színészeket!
Tom Hanks a trailerekben elég fontos figuraként lett meghirdetve, de ez csak nézőcsalogatásképp történt, mert azokhoz képest nem csinál mást. Egy picit többet ugyan, de a hasonszőrű filmek rosszabb darabjai is karakteresebb fickókkal bírnak. Három Jobs filmen vagyunk túl, Hanks nem esélyes a dobogóra. Patton Oswalt általában komikus szerepeiről ismert, és jó látni az igyekezetet a kitörésre, de rossz az időzítés. Ő ugye Hanks társa, de még jobban a háttérben. John Boyega az új Star Wars teaserében hasznosabb tevékenységet folytat, mint itt. Vagy legalábbis hasonlót, mert bár nagyon fontos háttérarcnak lett feltüntetve, ha végigaludta volna az egészet, az se változtatott volna semmin. Ellar Coltrane-nt 12 évig láttuk felnőni, itt már próbálkozik valami érdemi alakítással is, ami úgy, ahogy össze is jön, de vele meg a forgatókönyv és a közösség bán el.
Aztán persze itt van nekünk Emma Watson, az egyetlen főkarakter. Akivel megpróbálhatunk azonosulni, és amikor azt hisszük, hogy sikerül, akkor vált egy olyan irányba, amit nem értünk, aztán ebből az irányból utal a korábbira, ami nagyon hirtelen (akár a film vége) és az interakciót jelentő szereplő utóbbi két megnyilvánulásából körülbelül érthetetlen… Majd a film végére mégis az eredeti tervét viszi végig, bár magát a tervezést nem igazán éltük át. Mentségére legyen mondva, próbálkozik, nincs különösebb baj vele, és ilyen írással a háta mögött nem is lehetett volna sokkal többet kihozni ebből. Nem miatta nem értünk dolgokat.
A stáb két pozitív pontja (mert van ilyen is!) közül az egyik Karen Gillian, akinek jellemfejlődését sokkal jobban át lehet érezni úgy negyedannyi idő alatt, mint amennyit Emma tölt a képernyőn, és mind ez elején, mind a végén egy megfogható karaktert alakít. A főbbek közül ő az egyetlen ilyen, a többiek vagy sablonosak, vagy rosszul megírtak (legyen az maga a főszereplő, vagy a kevés időt kapó ex-barát). És legalább Bill Paxton erőteljesen köszönt le a vászonról, bár nem sziporkázik annyira, mint a Holnap határában vagy az Éjjeli féregben, de a – feltehetőleg halásos beteg – apafigurát kimondottan jól hozza. Vele kapcsolatban mind az írást, mind a játékidejét eltalálták. Hála égnek!
A fentiekből következik, hogy itt nem feltétlen a színészi alakításokkal van a legnagyobb baj, hanem ahogy bánnak velük. Ez valamennyire a színészvezetésre is visszavezethető, de egyértelműen a forgatókönyv a fő ludas. Nem ismerem az alapművet, sőt nem is tudtam, hogy adaptáció. Abban viszont biztos vagyok, hogy hiába saját regényét adaptálta Dave Eggers, a filmekhez nem ért. Talán nem véletlen, hogy a szintén az ő regényéből, általa írt és Tom Tykver rendezte Tom Hanks film, az A Hologram for the King nem sok vizet zavart tavaly. Jó, tegyük hozzá, hogy James Ponsoldt rendező eddigi munkássága sem túl nagy eresztés.
Csak egy ilyen aktuális és erős mondanivalóval rendelkező alapanyag – hiába saját átírás – jobb kezekben biztos erőteljesebb lett volna. De épp tartalma (meg a zenéjéé és a búcsúzó Bill Paxton) miatt nem beszélek le senkit a mozis megnézésről, de ha lehet, akkor olcsóbb helyen, vagy kedvezményes napon csípje el. Annyit megér, ha épp nincs valami tipikus mozianyag.
Ha meg magában a könyvben is ennyi volt csak, amit itt kihoztak belőle, az igen szomorú. A magam 23 évével nem vagyok valami vén csont és bőr, de bizonyos dolgokon már én is csak nézek a „mögöttem lévő generáció” szokásai kapcsán. És pont nekik, a moziközönség legnagyobb részének tényleg gondolatébresztő és a film után átbeszélős lehet…
…ne, ha nem lenne valami vonzóbb blockbuster, vígjáték, vagy horror, amit a nézés után két szóval elintéznek a popcorn/nachos kidobása közben.
A Kör meg így elvész: főközönsége nem ezt nézi, az idősebbek tisztában vannak ezekkel, a szülők meg nem tudnak mit csinálni, hogy változzon a helyzet…
