Volt egyszer egy Venice (Once Upon a Time in Venice), rendező: Robb Cullen, Mark Cullen, szereplők: Bruce Willis, Jason Momoa, John Goodman, amerikai akció-vígjáték, 94 perc, 2017. (16)
Kutyafuttában
A Cullen testvérek a Két kopper után ezúttal meg is rendezték Bruce Willist, aki azért, hogy elrabolt kutyáját visszakapja, szinte bármire hajlandó. Tét nélküli, könnyed nyári mozi.
Azt nem tudom, hogy Bruce Willis filmográfiájának hány százalékát teszik ki a rendőr és (magán)nyomozó szerepek, de az biztos, hogy bőven akad ilyen. Az egész A simlis és a szende sorozattal kezdődött, a Die Hard filmekkel vált igazán ismerté (és gazdaggá) és a mai napig bármikor kapható erre. Ezek után ne lepődjön meg senki, készülő, bemutatásra váró filmjeiben nyomozót és rendőrfőnököt is fog alakítani.
A Kevin Smith rendezte 2010-es Két kopper – melyben Willis egy rendőrt alakít – nem volt nagy durranás, több fórumon is az év legrosszabb filmjének jelölték. Forgatókönyvírói, Rob Cullen és Mark Cullen főként vicces sorozatokért feleltek addig és ma sincs ez másként. A Volt egyszer egy Venice az első rendezésük. A helyszín Venice Beach, ami nagyjából olyan, mintha egész évben nyaralnál. Az egyetlen, engedéllyel rendelkező privát kopó Steve (Willis új szerepben), aki a fiatalság erényei felett őrködve sem veti meg magától a földi élvezeteket. Éppen a helyi ingatlanmogult félreérthetetlen pózokban ábrázoló falfirkász lefülelésével van elfoglalva, amikor szeretett kutyáját elrabolják. A nyomok Spyderhez (Jason Momoa) és bandájához vezetnek (a rosszfiúk nem ismerik fel a környék egyetlen magánnyomozóját, mert az két doboz pizzát tart a kezében, érted), akik nem a bérből és fizetésből élők táborát gyarapítják. Ahhoz, hogy kutyáját visszakapja, Steve-nek rengeteg vicces és törvénytelen dogot kell csinálnia. Ebben a filmet végignarráló segédje, Thomas Middleditch (Szilícium-völgy) és a válófélben lévő szörfboltos, John Goodman lesznek a „segítői”.
A film a John Wick és az Országúti bosszú által azért nem olyan magasra tett lécet sem akarta átugrani, inkább megmaradt mindvégig a fesztelen esztelenkedésnél. Napfény, tengerpart, kokó, kisstílű bűnözők, egy még mindig nagyon csinos Famke Janssen, fánkevő rendőrök, dühös szamoaiak, transzvesztiták, az arcra mosolyt csaló cameok és még hosszasan lehetne sorolni a nem túl magvas és acélos cselekmény kellékeit. Vicces jelenetek (helyzetkomikum, beszólások, párbeszédek stb.) lazán felfűzött egymásutánisága adja ki a másfél órát, amiben Jason Momoa csillogtatja-villogtatja meg komikusi vénáját, a többiekét már jól ismerjük.
Tét nélküli mozi, ami nem akarja megváltani a világot, a stáb szemmel láthatóan élvezte a forgatás minden percét, így voltam vele én is a játékidő nagyobb részében. Szomjoltó, hűs, könnyed limonádé a jobbik fajtából, melynek már az ötödik percében Willis egy szál fogsorban gördeszkázik Venice Beach utcáin, nyomában két felbőszült szamoaival. A pisztoly öltöztet.
