Out, rendező: Kristóf György, szereplők: Terhes Sándor, Bandor Éva, Bárdos Judit, Bocsárszky Attila, szlovák-magyar-cseh dráma, 83 perc, 2017. (12)
Elsodródva
Nem csak a Jupiter holdja mutatkozott be Cannes-ban, de egy nemzetközi produkció is, melynek elkészítésében zömmel felvidéki magyarok vettek részt. Az Out egy road movie, de akkor sem tévedünk nagyot, ha abszurd egzisztenciális drámaként határozzuk meg. Ígéretes mozi, de kell hozzá a megfelelő hangulat.
Hiába a lelkesítő beszéd, amikor a középkorú Ágoston (Terhes Sándor) elveszti munkáját az erőműben, tudása, szakértelme és korábbi munkaadója megbecsülése az égvilágon senkit nem érdekel. Mivel mindig is vonzotta a tenger, úgy dönt, a Baltikumban keres magának új munkát, de kiderül, átverték, ott nem is tudnak az érkezéséről. Egy alkunak köszönhetően mégis munkába állhat, de az öröm nem tart sokáig és innentől kezdve csak sodródik. Furcsa emberekkel ismerkedik meg, furcsa helyekre jut el, ahol furcsa dolgok történnek vele. A zömében oroszok lakta vidéken hasznát veszi a nyelvtudásának, de még így is van olyan hely, ahonnan kinézik. Családjától nem csak fizikailag távolodik el, hanem érzelmileg is, ami már csak azért is érdekes, mert szinte rögtön a legelején kapunk egy kissé bizarr szexjelenetet. Mégis egyre ritkábban ad életjelet magáról, egyrészt lehetőség és pénz hiányában, másrészt azért, mert az otthoniak szemmel láthatóan a saját életükkel vannak elfoglalva. Bár látszólag sodródik az árral és csak hagyja, hogy megtörténjenek vele a dolgok, egyre többet ismer meg magából és határainak kitolásában azért felfedezhető némi tudatosság.
A munkáját veszett középkorú férfiként egyszerre tűnik reménytelennek és reménytelinek a helyzete, hiszen akár még jól is kijöhet ebből a dologból. A mindennapi rutin során nincs idő magunkra, a mókuskerékből nincs kiszállás. Nem valósíthatjuk meg régi álmainkat, nem próbálkozhatunk meg új dolgokkal. Ha a gödör aljára senki nem dob kötelet, nekünk kell valahogyan kimásznunk onnan. Ez csak akkor fog sikerülni, ha eleve nem akarunk a gödör alján maradni, ha van célunk. Főhősünk nem panaszkodik, nem sajnáltatja magát, megy, próbálkozik, teszi a dolgát, gyűjti az élményeket, egy új ember születik a szemünk előtt.
Terhes Sándor alakításában nem esik nehezünkre az Ágostonnal való azonosulás. A helyszín a Baltikum oroszok lakta része ahol egy felvidéki magyar próbál szerencsét. Történelmi, földrajzi és egzisztenciális utazás részesei vagyunk, kelet-európaiként ennek az egészen különleges atmoszférának külön töltetet ad az idetartozás érzése. Kristóf Györgynek ez az első egészestés filmje, néhány rövidfilm fűződik a nevéhez, de dolgozott Novák Erik Zuhanórepülésén és a nálunk forgatott A csíkos pizsamás fiún is. Érződik a lelkesedés, a megmutatni akarás, mely mindenképpen elismerésre méltó és szerencsére nincs jelen a túlbuzgóság, mely általában meg is öli a filmet. Az utazás során semmi olyan nem történik, ami lehetetlen, inkább csak szokatlan. Az alkotóknak volt bátorsága meglépni ezeket és úgy hökkenünk meg, hogy tulajdonképpen ez velünk is – ha nem is bármikor, de az adott helyzetben jó eséllyel – megtörténhetne. Írom mindezt úgy, hogy a történetben már-már főszereplővé növi ki magát Lev, a fületlen, kitömött nyúl. Vizualitásában tagadhatatlanul erős, Pohárnok Gergely operatőrnek nem kell a szomszédba mennie egy-egy jó ötletért. A rendszeresen visszatérő tenger motívum megjelenítése különleges hangulatot kölcsönöz a filmnek.
Van benne potenciál, bőven tartalmaz ígéretes, ötletes megoldásokat, de kell még néhány film, hogy úgy igazán beérjen Kristóf György tudása.
