Dirk Gently’s Holistic Detective Agency, készítő: Max Landis, szereplők: Samuel Barnett, Elijah Wood, Hannah Marks, Jade Eshete, angol-amerikai sci-fi és drámasorozat, 42 perc, 1. évad, 2016-
Ilyen nyomozós sorozattal még nem volt dolgunk. A Dirk Gently’s Holistic Detective Agency borzasztóan komplex és tömény történettel bír, amiben a főszereplő valószínűleg a világ legbénább magánnyomozója, aki teljesen véletlenül választ magának ügyet, amit teljesen véletlenül old meg – ha egyáltalán megoldja – és látszólag asszisztensét is önkéntelenül választja ki, akit Elijah Wood alakít. Egy igazi mindfuck sorozat, ami bőséges káosszal, megfejthetetlen rejtélyekkel, angolos humorral és egy maréknyi drámával operál a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzőjétől.
A Dirk Gently’s Holistic Detective Agency a BBC America jóvoltából készült el, de már a Netflixen is látható. A készítője Max Landis, aki Az erő krónikájának forgatókönyvírója volt és a sorozat egy Doughlas Adams regényen alapul, akinek egy csomó Doctor Who-t, illetve a már említett Galaxis útikalauz stopposoknak című művet is köszönhetjük. A történetet felvázolni nem egyszerű és nem csak azért mert rengeteg szál van benne, hanem mert a néző garantáltan semmit nem ért. Az első évad nyolc részes és vannak olyan alapdolgok, amik csak a hetedik résznél lesznek világosak, sőt még akkor sem igazán, de azt garantálni tudjuk, hogy ebben az esetben még a legrutinosabbak sem tudták volna megtippelni. Ez a teljes káosz azonban mégis ellenállhatatlan vonzó tud lenni, amibe nagyon jó érzékkel csöpögtetik a humort, ami úgy nevettet, hogy valójában semmi értelme. Teljesen úgy hangzik elsőre, mintha a Dirk Gently-nek nem lenne semmi értelme, de eláruljuk, hogy miután nagyjából minden metafizikai rejtély megoldódik és a kapcsolati szálak, valamint a motivációk napvilágot látnak, a néző már sokkal magabiztosabb lesz abban, hogy ez igenis vezet valahova.
De akkor beszéljünk a történetről anélkül, hogy sokat elárulnánk. Todd (Elijah Wood) egy szállodában dolgozik, állandóan le van égve, nem tart semerre az élete, amikor is egyik nap minden megváltozik, ugyanis a munkahelyén egy kegyetlen gyilkosság történik, aminek a helyszínére tartva megpillantja önmagát az egyik emeleten.
Ezután Toddot kirúgják, talál egy lottószelvényt, otthon meg egy Dirk Gently (Samuel Barnett) nevű fickó várja, aki betört a lakásába és közli Toddal, hogy mostantól ő az asszisztense a magánnyomozásokban. Dirk egy végtelenül lelkes és nagyon béna nyomozó, aki folyamatosan pofázik és úgy akarja megoldani az aktuális ügyeit, hogy egyszerűen csak végigsétál a helyszíneken és várja, hogy a bizonyítékok az ölébe pottyanjanak és mindig véletlenül jusson egyről a kettőre, miközben folyamatosan kockáztatja az életét és fogalma sincs arról mit csinál, de azt nagyon magabiztosan teszi. Todd ezzel szemben szabadulni akar Dirktől és nem érti mi történik körülötte, de aztán szépen, lassan mégis barátokká válnak. Ezen kívül meg képzeljünk el még négy mellékszálat, az egyikben Todd húga lesz a főszereplő, akinek egy (amúgy kitalált) nagyon súlyos mentális betegsége van, fizikai tünetekkel, egy csapat punkot, akik energiákat szívnak ki emberekből, egy lányt, aki egy kutya, illetve egy kutyát, aki egy lány, valamit egy bérgyilkosnőt, akit igazából senki nem bérel föl arra, hogy öljön, de ő mindenkit megöl, akivel szembe találkozik, viszont az, hogy ki a célpont, csak azután derül ki, miután megölte az embereket, de akit megölt az célpont volt. Plusz van egy szekta, de ebbe már ne is menjünk bele.
Szóval az egész Dirk Gently’s Holistic Detective Agency nagyon kusza, de pörgős, igényes, kellemetlenül humoros és a zenéjét az jegyzi, aki az Utopia sorozatét is, szóval el lehet képzelni a hangulatot és a világot, ami mindig rávesz arra, hogy még egy részt megnézzünk ezekből a teljesen szürreális kalandokból.
Bár a poénok többségének ízét az adja, hogy az egész sorozat a véletlenekről szól, amik elvileg nem léteznek, mégis elég tudatos az egész felépítése és itt nem csak a történetre gondolunk, hanem a humorra is. Tulajdonképpen olyan, mintha egy detektív-film paródiáját néznénk. Ez elsőre le sem esik, de ha belegondolunk, olyan túlzásokba estek, olyan hihető karikatúrákat raktak elénk, hogy azt nem lehet bírni röhögés nélkül. Van egy jelenet, amiben valaki megfigyel valakit és aki megfigyel valakit, azt is megfigyeli valakit, sőt azokat is, akik megfigyelik, hogy valaki megfigyel valakit. FBI, CIA, magánnyomozók, rendőrök, tényleg senkit nem hagytak ki és az egészben az a legszebb, hogy nem csak a nézőnek, de a szereplőknek sincs fogalma róla, hogy ki után nyomoznak.
A túlzó karakterek és azok megnyilvánulásai ellenére azonban a történetnek vannak drámai pillanatai és például a főszereplők barátsága annyira reális lesz, hogy valódi érzelmeket vált ki a nézőből. Így még nagyobbat képes ütni az első évad végi cliffhanger, ami miatt muszáj lesz nézni a második évadot is.
