Hajsza (The Fall), készítő: Allan Cubitt, szereplők: Gillian Anderson, Jamie Dornan, John Lynch, Aisling Franciosi, Bronagh Waugh, brit krimi és drámasorozat, 60 perc, 3 évad, 2013-2016
Az egyik legerősebb brit drámasorozat volt a 2016-ban véget ért Hajsza. Gillian Anderson és Jamie Dornan hihetetlen színészi tehetséget produkáltak ebben a nagyon fegyelmezett, lassú, skandináv krimikre hajazó sorozatban. Az intim brutalitással ölő sorozatgyilkos és a kifürkészhetetlen tekintetű nyomozónő olyan párost alkottak, akik között úgy forrt a levegő a képernyőn, hogy szinte alig volt közös jelenetük. A harmadik évadot sok kritika érte, megérdemelten, de az első kettő egy kegyetlen szép történetet adott nekünk.
A Hajsza egy Belfastban játszódó nyomozós sorozat, aminek középpontjában a példás családapa, Paul Spector (Jamie Dornan) áll, aki látszólag teljesen hétköznapi életet él, miközben éjszakánként független, sikeres, csinos nők lakásába tör be, akiket megfojt. A holttesteket, mint egy művészi alkotást, gondosan beállított pózokban hagy ott és fotót készít róluk. Olyan, mint aki angyalokat akar magával levinni a pokolba. A nyomozást vezető Stella Gibson (Gillian Anderson) egy független, sikeres, karizmatikus nő, aki szinte megszállottja lesz az ügynek. Az egész macska-egér játék tulajdonképpen kettejük párbeszéde, ami szavak nélkül borul virágba. Minden egyes képkocka nagyon sötét és kimért. A sorozat nem kapkod, nem szalad előre. Az ügyet úgy viszik folyamatosan tovább, hogy nem a vakszerencsének köszönhetően jutnak egyről a kettőre. Nincsenek benne logikátlanságok és amerikaias máz sem, ami olyan egyértelműnek állítaná be a rendőri munkát. Belfastban érződnek, hogy mások a szabályok, sokkal valóságosabbak. A kapitányságon bőven uralkodik a korrupció és kisebb elszólásokból látszik, hogy muszáj részeredményekkel szolgálni, mert a rendőri kassza is véges.
A hangsúly azonban végig azon marad, ahogy ez a két ember megpróbálja levadászni egymást. Olyan az egész, mintha a két főszereplő táncát néznénk végig, ami nagyon pontos lépésekből áll, miközben soha nem taposnak egymás lábára. Az ösztönök hajtják őket, szinte kívánják a másikat. Ez azonban nem az a fajta pornós vonzalom, hanem valami sokkal elemibb. Mindketten kívülállók a maguk módján, borzasztóan magányosan élik az életüket, még akkor is, ha körül veszik őket emberek, mindemellett mindketten megszállottak és függők tudnak lenni. A sorozat másik nagy erőssége, hogy a két főszereplő hasonlóságának ellenére pontosan tudod, hogy ki áll a jó oldalon és ki az aki büntetést érdemel, mégis furán hat a Hajsza az emberre, mert bár egyértelmű ki a gyilkos, a néző mégis azon kapja magát, hogy amint élesedik a szituáció, annak drukkolsz, hogy ne kapják el a férfit, aki ilyen kegyetlen hidegvérrel gyilkolja a nőket. Több ponton is kiemelkedő a szövege a sorozatnak. Egyrészt beszél arról, hogy mindenkinek vannak testi és lelki vágyai, amit csak egy másik egyén elégíthet ki, a titka azonban a dolognak, hogy ezen vágyak beteljesülését hogyan éred el. Van aki erőszakkal, van aki ráhatással. Ez lesz a dolog, ami leginkább különválasztja majd a két szereplőt.
A készítőknek arra is volt közben gondja, hogy adjanak egy feminista hangot. Gillian Anderson karaktere kiválóan mutatja be, hogy milyen veszélyt jelentenek ezek az erős nők a férfiakra. Pedig az a fajta fenyegetés, amitől tartani kéne, az csak a férfiak fejében létezik. Olyan szituációkon keresztül mutatják ezt be, mint például a nyomozónő kihallgatása, akin számon kérik, hogy lefeküdt egy házas férfival, miközben egyrészt semmi közük hozzá, másrészt nem tudnak azon túllépni, hogy egy nő is képes egy férfit tárgyként kezelni és nem csak fordítva. Eközben Jamie Dornan figurája a már jól megszokott pszichopata életében vezet minket végig, ahol természetesen majd itt is egyre több titokra derül fény, mint a nyomasztó gyerekkor, de az egész erősen fog emlékeztetni minket Dexter vagy Hannibál karakterére. Amúgy Jamie Dornan ezzel a szereppel jól leverte a válláról A Szürke ötven árnyalata okozta megaláztatást és maga is elmondta, mennyire sokszor nézte végig a Dexter című sorozatot, hogy ihletet merítsen. Gillian Anderson azt mondta egy interjúban, hogy még Scully szerepénél is jobban szerette ezt. Hihetetlen jelenléte van neki a képernyőn.
Az első két évad csodás volt, izgalmas, a hangulata erős és súlyos, a szereplők egyedivé tudták tenni és izgalmassá még úgy is, hogy végig tudtad ki a gyilkos. A harmadik évad azonban tipikusan a siker meglovagolása volt tetten érhető, aminek már nem sok köze volt az első két évadhoz. Leginkább olyan volt, mint amikor valaki zárás után még inni akar egyet, pedig már semmi értelme. Az első két évad összesen 11 hosszabb részből áll és pont olyan nyomasztó tud lenni, mint a Gyilkosság széria volt.
