Hollywood öntörvényű zsenije
A mexikói származású rendező, Robert Rodriguez kétségkívül Hollywood egyik legszínesebb pályafutásával büszkélkedhet, akinek nemcsak a saját autonómiáját sikerült megőriznie egy olyan világban, ahol az alkotói szabadság egyre jobban háttérbe szorul, de mindeközben még arra is maradt energiája, hogy a műfajok közötti határokat átlépje, ezzel valami teljesen újat teremtsen. Ma 50 éves Tarantino legjobb barátja és Danny Trejo unokatestvére.
Rodriguez először 1992-ben rázta fel az az álomgyárat, amikor is majdnem nulla költségből (7000 dollárból) összehozta első nagyjátékfilmjét, az El Mariachi – A zenészt. A folytatásában, a Desperadóban (a forgatáson tudta meg egy rokonnak köszönhetően, hogy Trejo az unokatestvére) ismerkedett meg a hozzá hasonlóan elvetemült látásmódú Tarantinóval, akivel aztán 1996-ban tető alá hozták a Vámpírfilmek etalonjaként emlegetett Alkonyattól pirkadatigot. Amikor a kritikusok már azt hitték, hogy a rendezőt elkönyvelhetik a trancsírozós, vérgőzös erőszakkal operáló műfaj mesterének, 2001-ben mindenki nagy megdöbbenésére átnyargalt a családi mozik terepére a Kémkölykökkel, ezzel tovább erősítve a közönségben a sokszínűségét. A két további folytatást is megélt gyerekfilmje közben persze a gyökereiről sem feledkezett meg, így 2003-ban elkészítette Tarantinóval a Mariachi-trilógia harmadik darabját, a Volt egyszer egy Mexikót.
A mindig is elképesztően kíváncsi és új kihívásokat kereső Rodriguez karrierje mégis ezt követően, 2005-ben ért a csúcsra, amikor is a lehetetlenre vállalkozott Frank Miller Sin City képregényének adaptációjával. Hamar kiderült, hogy ebben a műfajban sem képes mellényúlni és a hangulati világ elképesztő megidézésével könnyedén elnyerte a füzetek rajongóinak szívét.
Hollywood öntörvényű zsenijének személyiségét filmjeinél nincs mi jobban példázza: nem bírja, ha keretek közé szorítják, így filmjeiben is előszeretettel kísérletezget a különböző műfajok keveredésével, az utóbbi évekből így született meg a Machete vagy éppen a Terrorbolygó. És erre minden lehetősége adott is, hiszen az álomgyáron belül már csak külön szigetként emlegetett Rodriguez a “csináld magad”reneszánsz embereként létrehozta a saját mikrovilágát, ami a kis költségvetéssel és a tehetséggel szorít magának helyet a kasszarobbantó alkotások mellett.
Ezt a műfajt én képviselem, de ha akarod te is kipróbálhatod.
A kreativitását több művészeti ágban is fejlesztő 50 éves rendező kétségkívül túlmutat a filmkészítés megszokott alapvetésein, éppen ezért most arra vagyunk kíváncsiak, hogy szerintetek melyik a nyughatatlan Robert Rodriguez legjobb filmje, amit a pályafutása során elénk tárt?
