GLOW 2. évad – kritika


GLOW, készítők: Liz Flahive, Carly Mensch, főszereplők: Alison Brie, Betty Gilpin, amerikai vígjáték és drámasorozat, 35 perc, 2. évad, 2018

A Netflix égisze alatt született GLOW sorozatot alapvetően a nyolcvanas évek pankrátornői ihlették. Az első évad egy tízes skálán a hatos felső határát súrolta, a cselekmény és a karakterrajz is hagyott némi kívánnivalót maga után, ám a jelmezek, a zene, és az alacsony költségvetésű televíziózás hiteles ábrázolása által a forgalmazó és a közönség is bizalmat szavazott a második évadnak. Micsoda szerencse! Nem hagyták cserben a pankrátornők az ujjongó nézőket, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 10 Emmy-jelölés. 

Az első évad egy nagy csapatépítő táborhoz hasonlított némi arcfestékkel és drámával vegyítve. A második évad már megmutatja nekünk, hogy milyen érzés a sikerhajhászás, és ezzel egyidőben az emberségünk megőrzése. Örökre összetörtnek tűnt barátságokat tesznek újra próbára, a ringben és a ringen túl.

Továbbra is merészen feminista vonalat képvisel ez a sorozat, ám a második évadban igyekszik a karrier, és a párkapcsolatok szempontjából is megmutatni a női szempontrendszerek mellett a férfi érdekeket és nézőpontokat is. Egyenjogú harcot láthatunk a „nemi küzdőtéren”. A nemek közötti harc nem egyszer megvalósul a pankrátor ringben a sorozat sztorijában, és mindegyik alkalommal közös munkát és egymástól tanulást láthatunk melynek az eredménye koronázatlan siker, a sorozaton innen és túl is.

Az örök filmrajongók kedves ajándékokra lelhetnek a sorozat nézése során, hiszen a GLOW pankrátornőinek egyik fellépése a sorozat szerint aznap van, amikor a Vissza a jövőbe című klasszikus film bemutatója. Kifejezetten humoros jeleneteknek lehetünk szemtanúi, amikor a pankrátornők néző híján a mozi előtt sorba álló embereknek kínálnak pénzt és pankrációt, hangoztatva, hogy az jobb, mint az időutazás.

Hitelesen mutatja be a televíziós szélmalomharcot az ideális műsorsávért. Ezekhez olyan eszközöket használ, mint a VHS kazetta minőségű filmkép, illetve a közeli snittek a pénzügyi és egzisztenciális kríziseket ábrázoló jeleneteknél.

A GLOW egy series-ception, sorozat a sorozatban. Nemcsak apró, jelölésszerű részleteket láthatunk a GLOW karakterei által készített televíziós műsorból, hanem egész szerkezeti részeket, melyek nemcsak továbbviszik a cselekményt, hanem árnyalatot, és sajátos, eredeti humort adnak a sorozat számára.

Külön kiemelendő a tény, hogy a szereplők nem használtak dublőrt vagy kaszkadőrt, minden jelenetet maguk készítettek, nekik is meg kellett tanulni birkózni, így amit a képernyőn látunk, az tiszta pankráció. Nem töri meg az élményt a békaperspektíva túlzott használata sem, mert ezek szubjektív kameraállásba csúsznak át, amik kifejezetten a bevonódást és az átélést segítik.

Magával ragadó az operatőri megoldásokon túl a filmzene is, mely a 80-as évek legjavából válogat, így ha úgy döntünk, hogy GLOW-t nézünk, számítsunk a hirtelen kialakuló karaoke partyknak, köszönhetően a fülbemászó slágereknek.

Az erős nő metaforáját személyesítik meg a pankrátornők, ám ebben az évadban nemcsak „cicaharcosok” a vásznon, a karakterek lehetőséget kapnak a mélyebb ábrázolásmódokra. Annak ellenére, hogy nagylétszámú a szereplők száma, a sorozat minden karakternek biztosít időt és lehetőséget, hogy megmutathassa személyes és belső oldalát, így a nézőnek lehetősége van mindenkit a szívébe zárni.

Alison Brie, aki az egyik főszereplője a sorozatnak, Ruth karakterét alakítja. Ruth tipikusan nem azt a lány az első évadban, akivel szívesen azonosulna bárki. Örökös szabályszegő, aki a nagyobb szerepek reményében direkt a férfi szerepeket olvassa fel a válogatásokon, gyarló és rossz barátnő, aki lefekszik a legjobb barátnője férjével egyszer részegen. Aztán többször józanul. De kitartó, még akkor is, amikor mindenki azt mondja, hogy tehetségtelen nő, és reménytelen a helyzete. Olyan íve van a karakterfejlődésének két évad alatt, amit általában egy karakterfejlődés szempontjából nem két évadtól várunk el, hanem legalább háromtól.

Ettől lesz a sorozat igazi, életszagú és hiteles. Olyan karaktereket látunk, akiknek mindene a showbiznisz, ám közben fontosnak tartják a barátságot és az emberséget, és együtt közösen egyensúlyoznak az említett területek között. Ha hibáznak és elesnek a ringben, felsegítik egymást, és igazi csapatként várják a következő megmérettetést.

Ajánlom a GLOW-t mindenkinek, aki arra vágyik, hogy tükröt tartsanak azon oldala elé, amelyik a legmélyebb gödörből is kimászik, és amelyik bárkivel megküzd a szeretteiért, és a jobb életért. Azoknak is ajánlom, akik szeretik a jó zenét. De azok is nézzék meg, akik szerint mindez kizárt, hogy jobb legyen, mint az időutazás, mert van, hogy birkózó nők adnak jobb önfeledést, és találkozásokat, az időgépek helyett.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk DiCaprio akcióban a Volt egyszer egy Hollywood forgatásán - Fotók
Következő cikk A hét röhögései (250.)