They Shall Not Grow Old – kritika


They Shall Not Grow Old, rendezte: Peter Jackson, brit-új-zélandi dokumentumfilm, háborús, 98 perc, 2018

A Nagy háború, ahogy a katonák látták

Peter Jackson és a BBC az I. világháború végének 100. évfordulójára egy sajátos megemlékezéssel ajándékozta meg a közönséget. A remek előzetes ugyanakkor kisebb elvárást is szült, aminek PJ majdnem teljesen meg is tudott felelni.

Köztudott, hogy a Gyűrűk ura, a Hullajó, illetve a Mennyei teremtmények rendezője büszke új-zélandi születésű. Viszont nem kevésbé fontos infó, hogy szülei Angliából emigráltak a kiwik földjére. PJ apja a II. világháborúban szolgált, nagyapja meg az elsőben, mindketten Őfelsége katonái voltak. Részben emiatt, meg a téma fontossága miatt is Jackson fizetség nélkül elvállalta egy olyan dokumentumfilm rendezését, ami megkísérelte átadni azt a légkört, ami száz évvel ezelőtt a brit hadseregnél volt.
Ehhez rengeteg még be nem mutatott felvételt használtak fel és amennyire csak a technika engedte, a létező legjobb minőségűre varázsolták. Az akkori 13 képkocka/mp sebességű filmet a mai 24 képkockára varázsolták úgy, hogy a hiányzó képeket a számítógép gondolta oda, többnyire nagyon ügyesen. Természetesen ki is színezték, valamint hangokat is kevertek alá. Szájról olvasókat fogadott fel, ez által rekonstruálta az akkori beszélgetéseket. Sőt, egy jelenet erejéig még egy zenét is sikerült belerakniuk. Szóval meglátszik a rengeteg munka. Kommentárnak meg háborús veteránok beszédeit keverték alá. Kicsit kísérteties belegondolnunk, hogy a hangok közül ma már senki sem él. De tulajdonképpen meg sem kellett volna öregedniük, ahogy azt a film címe is mondja.

Az ifjú Indiana Jones kalandjai, Hosszú jegyesség, Gallipoli, Hadak útján, Fegyverszünet karácsonyra… nagyon kevés alkotás mutatja be a Nagy háború lövészárkait. Talán mert a Gonosz jelenléte kevésbé volt megfogalmazható, mint a III. Birodalom idejében. Peter Jackson sem akar ennyire elmerülni az indokokban. Őt jobban érdekli a teljesen átlagos katonák sorsa. Azok, akik hazudtak az életkorukról, hogy bevonuljanak. Akiknek a mindennapjaikká vált, hogy társai rothadó holtteste előtt kellett borotválkozniuk. Akik úgy ölték a németeket, hogy tulajdonképpen egész jóban is voltak velük. Ezt az élményt most színes-szagos változatban is átélhetjük.
Vannak ugyan hibái a filmnek, mint pl. hogy valamiért bekerült egy mostanság forgatott, teljesen felesleges jelenet. Valamint hogy bár nagyon informatív a narráció, mégis soknak találtam. Jó lett volna egyszerűen csak csodálni a technikailag felhúzott filmritkaságot. Amivel nagy csodát nem tudott a legendás Weta stábja, de kisebbet igen. Ugyan sokszor látszik a belenyúlás, de pl. a tankos és ágyús  jelenetek egészen lenyűgözőek, némelyik csoportfelvétel kifejezetten modern hangulatú és csak a katonák katasztrofális fogsora mutatja meg, hogy ezeket tényleg 100 éve vették fel. Az ember szeme hozzá szokik ehhez a minőséghez és nem tud elég hálás lenni a BBC kezdeményezésének. Még akkor is, ha eszükbe sem jutott igazán mélyre ásniuk.

Egy vizuálisan páratlan alkotással van dolgunk, mely más formájában ugyan nem formabontó, de így is kellően informatív és érdekes. Azonban meg kell említenem, hogy van egy rendezői szempontból valóban zseniális pillanat, mikor a sortűzről beszélnek. Nem tudom, hogy történelmileg mennyire hiteles a jelenet. De tény, hogy annál a pillanatnál valóban össze fog szorulni a szívünk a fájdalomtól.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Joker, Shrek, Breki uzsonnára
Következő cikk Ekkor érkezik a Trónok harca befejező évada