…de ki számolja?!
Most illene amolyan szabványos, életrajzi elemekkel teletűzdelt szakmai pályafutás áttekintést elővezetnem (nyugi azért olyan lesz), azonban túlzottan kedvelem Casselt, hogy az objektivitásra való törekvésem ne maradjon alul az elfogultságommal szemben, miközben felelevenítem karrierje főbb állomásait.
Habár édesapja, a színész Jean-Pierre Cassel igazi híresség, Vincent Cassel jelentősége a francia, illetve az európai filmművészetben fokozatosan alakult ki. Ez egyrészt köszönhető tudatos és szerencsés szerepválasztásainak, másrészt annak a ténynek, hogy barátjával Mathieu Kassovitz-cal felismerték, a közeg, amelyben élnek, vászonra kívánkozik.
Az én első találkozásom a francia színésszel azonban nem a kultikus A gyűlölethez köthető, hanem ehhez a képhez:
Amikor először megláttam ezt a képet, azt gondoltam: Ki ez a bohóc egy Monica Bellucci mellett? És igen, a mellékelt ábrán látható vörös szakáll elég motiváció volt ahhoz, hogy neki fogjak a kutatásnak. Hamar világossá vált az, ami akkorra már sokaknak egyértelmű volt: az ideiglenes béna szakáll korosztályának egyik legtehetségesebb francia színészét rejti.
Persze annak idején az albérletben a csajokkal az üzenő táblánkra az „Elfogyott a kenyér!” tartalmú cetlik mellé nem a fenti képet tűztük ki, hanem többek között ezt:
Igen, ő az a jó bor típusú pasi. És igen, egyre jobb. Így, ha őszinte akarok lenni, ez is elég motiváció volt, hogy annak idején megnézzem jó pár korábbi munkáját, és elkezdjem vadászni az interjúkat, képeket, és az olyan információkat, amelyek a filmes munkássága szempontjából lényegtelenek, de egy rajongó számára valamiért felbecsülhetetlen értékkel bírnak. Úgymint, hogy az eredeti neve Vincent Crochon. Vagy, hogy a fivére egy francia rapbanda alapítótagja. Hogy 14 évig volt Monica Bellucci férje, és hogy két lányuk van.
A pályáját nagyban meghatározó együttműködésének kezdete Mathieu Kassovitz-cal A gyűlölet forgatásánál korábbra datálható. Az 1993-as A meszticlány című romantikus komédiában rendezte őt első alkalommal Kassovitz. Egyben ez tekinthető Cassel első komolyabb munkájának is.
Az 1988-as Az angol szépség című sorozatban való feltűnésétől a 90-es évek közepéig különböző rövidfilmek, és kevésbé sikerült tévésorozatok követték egymást.
A Jefferson Párizsban 1995-ben ugyan nem lett egy örökérvényű darab, de a James Ivory rendezte történelmi drámában legalább együtt játszhatott Nick Nolte-val (ez akkor még jelentett valamit) és Gwyneth Paltrow-val.
A nagy áttörést Kassovitz rendezői munkásságának legjelentősebb filmje, A gyűlölet hozta el, amelyben megkapta Vinz, a ’telepi zsidó srác szerepét. A film erőssége, hogy miközben őszintén tudott beszélni a saját generációjáról, a kritikai siker sem maradt el, és nem mellesleg Casselnek ez jelentette a belépőt a nagyszabású filmek világába.
A következő két évben leforgatta a Szerelmi fészket és a Dobermannt, amelyekkel csak tovább erősítette hírnevét. Mindkettőt Monica Belluccival közösen készítette, aki egy későbbi interjúban azt mondta viccesen, hogy azért szereti, ha a férjével forgathat szerelmi jelenetet, mert otthon úgysincs idejük egymásra.
Mivel Vincent Cassel nevének feltüntetése egy plakáton ekkorra már növelte a nézőszámot, jöhettek a külföldi munkák is. Az első igazi hollywoodi produkció, amelyben egy apró, ám annál feltűnőbb szerepet kapott, az Elizabeth volt. Cate Blanchett kérőjeként még arra is válasszal szolgált, hogy áll neki a női fűző. Egyébként ez volt az első film, amit angol nyelven is forgatott.
2000-ben ismét Mathieu Kassovitz dirigálta a Bíbor folyók című krimiben, amely a korrektségen túl sok mindent nem tudott felmutatni. Leszámítva talán azt a tényt, hogy állítólag a forgatáson tört be Cassel orra, amelynek eredményeként mára még karakteresebb arcot tudhat a magáénak.
Majd jött a Farkasok szövetsége, és lazításként a Shrek, amelyben ő adta Monsieur Hood francia hangját. A szinkron világa különben sem áll távol tőle, A kis herceg 2015-ös feldolgozásában ő volt a róka, illetve Hugh Grantnek több ízben is ő kölcsönözte a hangját.
A 2000-es évek elején visszatért a francia filmekhez: A számat figyeld! után következett Gaspar Noé megrázó drámája, a Visszafordíthatatlan, amelyben ismét akkori párjával, Monica Belluccival dolgozott.
Patikamérleggel osztja be a szerepajánlatokat: néhány hazai művészi alkotás után mindig jön egy-két amerikai darab, amely sokszor csak külföldi ismertségének növelését tűzi ki célul. Így a Kisiklottak például, amely nem csak azért nem érdekes, mert nem érdekes, hanem azért sem, mert lényegében ugyanazt a karaktert formálja meg benne Cassel, mint néhány évvel korábban az On-lányban. Persze, értem én, nyilván több ember megy be a moziba Jennifer Aniston és Clive Owen miatt, mint Ben Chaplinért – még ha megtaláljuk az On-lány szereplői között Nicole Kidmant is. Ezért tán megéri duplán dolgozni.
Vincent Cassel nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy a 2000-es évek közepe óta egyre több olyan angol nyelvű filmben láthatjuk viszont, amely nem csupán a népszerűség fenntartását szolgálja. Az Ocean’s Eleven trilógia két részében vállalt szerepe az a fajta „ismerjen meg Amerika is” projekt, amely miatt a legkevésbé sem kell szemlesütve járnia. George Clooney és Julia Roberts mellett komédiázni bizonyára nem okozott számára nagy terhet. Ráadásul régi szenvedélyét, a capoeira-t is belecsempészhette a filmbe egy lézer-kicselezős jelenetben.
Az Eastern Promises – Gyilkos ígéretek 2007-ben pedig a tökéletes megoldást jelentette: nemzetközi ismertség, erős szereposztás, izgalmas karakter és nem utolsó sorban, jó film. Hatványozottan ezt a vonalat erősíti a néhány évvel később forgatott Fekete Hattyú is, ahogy szintén nem kellett szégyenkeznie a 2013-as Transz miatt sem.
A Halálos Közellenség 1.-2.-vel tért vissza újra a hazai terepre. Döntését és persze tehetségét igazolja, hogy César díjat kapott alakításáért. Leszámítva néhány bajuszt, barkót, kopasz fejet Cassel korábbi munkáiból, a leglátványosabb átalakulást a bűnöző Mesrine életét bemutató film igényelte. (Persze ha nem vesszük ide A szépség és a szörnyeteget, amellyel kapcsolatban különben is csak azt a kérdést szeretném feltenni neki és Léa Seydoux-nak, hogy: De miééért?)
A Halálos közellenség miatt versenysúlyához képest jól le kellett fogynia és jól meg kellett híznia a híres gengszter különböző életszakaszainak megfelelően.
A különböző városokat szerető szkeccsfilm sorozat (Paris, je t’aime; New York, I Love You) 2014-es darabja a Rio, szeretlek egyik kisfilmjében is láthattuk. A felkérés elvállalásában valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy egy ideje Brazíliában él. Nagyon átvehette a tengerparti lüktetést, mert egy évvel később már az Egy őrült pillanat című romantikus komédiában mókázott. Ciki ugyan nem lett a film, de kérdéses, hogy valóban szükség volt-e a Riói románc remake-jére.
Legutóbb a Jason Bourne-ban láthattuk Casselt, és a szörfözgetés mellett nyilván elég időt hagy magának a filmkészítésre is, tekintve, hogy csak erre az évre négy filmet jegyez az imdb.com, és jövőre is várható egy nemzetközi produkció, amelyben részt vesz.
Vincent Cassel mára épp olyan fontos export cikke lett a francia filmiparnak, mint amilyen a 70-es években volt Alain Delon, a 80-as években Gérard Depardieu, vagy a 90-es években Daniel Auteuil.
